A 48 éves, kétgyermekes újságíró bevásárlásból tért haza. Autójával leparkolt háza bejárata előtt, kivette a szatyrokat a kocsiból és belépett a kapualjba. A gyilkosok itt vártak rá. Holttestét egy szomszéd találta meg a liftben. A rendőrök a gyilkosság helyszínén egy 9 milliméteres Makarov pisztolyt találtak. Közzétették egy biztonsági kamera felvételeit is, amelyen a feltételezett gyilkosok láthatók. Az ügyészség vizsgálatot indított szándékos emberölés gyanújával.

Politkovszkajának több könyve jelent meg hazájában és külföldön, és számos kitüntetést kapott. Rendszeresen publikált cikkeket arról, hogy a Kaukázusban robbanásveszélyes a helyzet, ellentmondva Vlagyimir Putyin orosz elnök normalizálódásról szóló értékeléseinek.

"Amíg a Novaja Gazéta létezik, a gyilkosok nem alhatnak nyugodtan"- ígérte az orosz újság szerkesztősége. A hetente kétszer megjelenő Novaja Gazeta 930 ezer dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki Anna Politkovszkaja gyilkosa vagy gyilkosai után.

Az újságírónő az utóbbi napokban a csecsenföldi kínzásokról szóló riporton dolgozott, amely a Novaja Gazeta hétfői számában jelent volna meg. Voltak nála bizonyítékok és fényképek is - mondta Vitalij Jarosevszkij főszerkesztő-helyettes az Eho Moszkvi rádiónak.

Politkovszkaja csütörtökön egy olyan, csecsenföldi emberrablásokra vonatkozó peres eljárásról is beszélt a Szabadság rádióban, amelyben Ramzan Kadirov Kreml-barát csecsen erős ember is szerepel, ő pedig tanú lesz.

Az orosz legfőbb ügyészség egyelőre a "csecsen szálat" követi, Politkovszkaja ugyanis korábban is számos cikket írt a csecsen politikusok által elkövetett bűncselekményekről és Kadirov milíciáinak túlkapásairól. Nem kizárt azonban az sem, hogy az orosz biztonsági erők bosszúja áll a háttérben, az újságírónő némely cikke ugyanis szabályos vádirat volt ellenük.

Anna Politkovszkaja a második csecsen háború kezdete (1999) óta többször járt a kaukázusi köztársaságban. Ő még akkor is tudósított onnan, amikor a nagy harcok már lezárultak, s más lapoknál dolgozó kollégái biztonságukat féltve nem merészkedtek a konfliktuszónába. Az újságírónőt azonban sohasem az orosz katonák hőstettei vagy a stratégia részletei érdekelték, mindig a civil lakosság szenvedéseire koncentrált. Riportjaiban sohasem a hűvös kívülálló szemével nézte az eseményeket, hanem radikálisan a szenvedők oldalára állt.

Politkovszkaja a hétköznapokban gyakran volt goromba, nem sokat adott az udvariasságra és a jómodorra. Putyint sem tisztelte, az orosz elnököt tipikus KGB-snak tartotta, aki leszámol ellenfeleivel és csírájában elfojtja a véleményszabadságot. Az újságírónő erős ellenszenvet érzett Putyin iránt.

A múlt évben Nyugaton több nyelven is megjelent, de Moszkvában csak angolul hozzáférhető, Putyin Oroszországa (Putin,s Russia) című könyvében így írt: "Nem állhatom őt az aljasságnál rosszabb gyakorlatiasságáért, a cinizmusáért, a rasszizmusáért, a hazugságaiért, a Dubrovka-színház ostrománál bevetett gázért, az ártatlanok lemészárlásáért, ami egész első elnöksége alatt tartott."

Politkovszkaja hivatalos körökben sok ellenséget szerzett magának leleplező cikkeivel. Amikor a kaukázusi köztársaságban működő gyűjtőtáborokat akarta meglátogatni, az orosz hatóságok letartóztatták és órákon át kihallgatták. Egyik könyvében le is írta, hogy fenyegették meg orosz tisztek azzal, hogy le fogják lőni.

2001-ben néhány hónapra Bécsbe kellett menekülnie, mert egy orosz rendőr halálosan megfenyegette, akit Politkovszkaja egyik cikkében a csecsen civilek ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolt. Mivel élvezte a csecsenek bizalmát, 2002 októberében tárgyalt a moszkvai Dubrovka-színházban nyolcszáz túszt ejtő gerillákkal. Az észak-oszétiai Beszlanba nem jutott el 2004. szeptember elején, a véres kimenetelű iskolafoglalás kezdetén. Útközben mérgezést kapott, amiben a biztonsági szolgálatok kezét látta: ők keverhettek néhány napig ható mérget a repülőgépen elfogyasztott teájába.