A UPC arra hivatkozik, hogy a csatorna nézettsége egy általuk meghatározott küszöbérték alatt marad, így nem indokolható az előfizetői csomagban való tartása. Ezzel párhuzamosan nézői aláírásgyűjtés indult a jelenlegi helyzet fenntartása érdekében.

Ugyanakkor György Péter esztéta a Népszabadság március 24-i számában annak a véleményének adott hangot, hogy most kerültek helyükre a dolgok. A Mezzo ugyanis egy csodálatos luxuscikk, amit meg kell fizetni. Szerinte még egy közszolgálati televíziónak sem feladata a magaskultúra közvetítése. Ilyen értelemben a Kádár-rendszerben el voltunk kényeztetve A kultúra a közvetítésébe az tartozik bele, hogy beszélünk a rasszizmusról, és a madárinfluenzáról. Lényegében Hammer Ferenc médiaszociológus is osztja ezt a véleményt, aki szerint a közszolgálati tévének az a dolga, hogy élő lexikonként egy demokratikus értékrend szerint eligazítsa az embereket.

A szerkesztő megjegyzése:

Miután fel sem vetődik, hogy közpénzből is lehetne finanszírozni a magaskultúra produktumaihoz való hozzájutás esélyét, kénytelen vagyok megjegyzeni: a nyilatkozók elitista álláspontja a populáris kereskedelmi televíziózás malmára hajtja a vizet. Eközben félő, hogy amikor a közszolgálati televízió úgymond "egy demokratikus értékrend jegyében" akarná eligazítani (sic!) az embereket, már nem lesz kit eligazítania. Mert ugyan hol van az a határ, ami a csak kultúrát a magas kultúrától elválasztja? Miért gondolják a vitathatatlanul óriási lexikális tudáskincs birtokában lévő, jeles tudósok, hogy a demokrácia művelt emberfők nélkül működőképes lehet? Miként képzelik, hogy a közügyekről felelősen fog gondolkodni az az ember, akibe azt programozzuk: a rasszizmusról úgy is véleményt alkothat, ha egyébként éjjel-nappal csak a szappanoperákkal, a Győzike-show-kkal telíti az agyát? S apropó, miért is nem férhet bele a jórészt közpénzből finanszírozott magyar közszolgálati televízió kínálatába a magaskultúra közvetítése?