A Nemzeti Média Kerekasztal honlapján most jelent meg az ügyvivői testület február 8-ai üléséről készült emlékeztető. Ebből idézzük azt a részletet, amely a közmédiumokhoz, a nemzeti érdekekhez és a politikához való viszony kérdéseit is taglalja.

1.1.) Lázár András, az MTV sztrájkbizottságának vezetője adott tájékoztatást a Magyar Televízió helyzetével összefüggő kérdésekről: gazdasági vonatkozások, létszámhelyzet, jogi viták, a távlatos gondolkodás hiánya. Különösen ez utóbbi az intézmény felmorzsolásához vezethet.

1.2.) Surányi András szerint kirajzolódni látszik egy úgymond médiacentrum víziója, amelybe a közszolgálati médiumok akár közös irányítása, akár közös szolgáltató bázisa lenne telepítve.

1.3.) Pogány Györgynek arra a felvetésére, hogy az NMK ügyvivői testületi tagoknak mi a véleménye a közszolgálati médiumok összevonásáról, éles vita bontakozott ki, amely érintette a Nemzeti Média Kerekasztal szerepét is. A vitában megfogalmazódott fontosabb gondolatok:

– Az NMK-nak folytatnia kell a megkezdett munkát, méghozzá oly módon, hogy tevékenységében csak az egyik igazodási pont legyen mindaz, ami a közszolgálati médiumok háza táján történik. Ez nem azt jelenti, hogy nem értenénk egyet az MTV sztrájkbizottságának törekvéseivel, s adott esetben ne nyújtanánk segítséget, ha erre felkérnek bennünket, de világossá kell tenni, hogy a sztrájkbizottság illetve az NMK tevékenysége két különálló dolog

– Az MTV a média intézményrendszerének csak egyik eleme. Ráadásul az MTV vezető munkatársai és munkatársai állásféltésből, egzisztenciális és/vagy taktikai okokból nem mutatnak különösebb érdeklődést a kívülről indított kezdeményezések iránt, magatartásuk meglehetősen passzív. Ilyen körülmények között könnyen magára maradhat, mi több még rossz ügyet is képviselhet az, aki ezért az MTV-ért akar harcolni.

– A választásokat követően az új hatalomnak csak az lehet az érdeke, hogy jelentősen javítson a közszolgálati médiumok intézményi működésének hatásfokán. Senkinek nem állhat érdekében, hogy lemondjon azokról a csatornákról, amelyeken keresztül a nyilvánossághoz lehet fordulni.

– Ami a választási kampányban a médiumokkal kapcsolatban elhangzik, arra természetesen figyelni kell, de az NMK-nak ettől viszonylag független, távolságtartó tevékenységet kell folytatni, a már elfogadott és az elfogadásra váró állásfoglalásokra alapozva, alternatív, önálló ajánlások kimunkálásán kell dolgoznia. Az ügyvivői testület tagjai döntő többségben határozottan elutasították azt a felvetést, hogy az NMK tevékenységének a választásokig kellene tartania.

– Arra a vitában hangot kapott indítványra, amely szerint az ügyvivői testületnek minél több konkrét ügyben kellene állást foglalnia, hogy a jelenleginél nagyobb publicitást kapjunk, a többség azzal reagált, hogy amíg nincs a közmédiumokra vonatkozó, nyilvánosságra hozott átfogó stratégiai koncepció (sem parlamenti, sem kormányzati, sem pártoktól származó, sem közszolgálati intézmények által képviselt, sem NMK által kidolgozott) rendkívül nehéz felelősen nyilatkozni a napi eseményekről. A stratégia és a taktika (a konkrét eseményekre való reagálás) elválaszthatatlanok egymástól. („Akciózni nem lehet stratégia nélkül, jóllehet a stratégia sem lehet öncélú.” „Stratégiát kell alkotnunk, ugyanakkor segítenünk kell azokat, akik konkrét ügyekben lépni akarnak.”)

A vita külön határozathozatal nélkül ért véget.Többségi álláspontként rajzolódott ki, hogy az NMK tevékenységének 2010-ben a nemzeti médiastratégia kimunkálására, a közszolgálati tartalomfinanszírozás alapelveinek kidolgozására kell irányulnia, s a munkatervben hónapokra el kell osztani az ebből eredő feladatokat. Ennek a munkának nem a választások időpontja jelöli ki a horizontját, a tartalmát sem az éppen hatalmon lévő kormánytól kell függővé tenni, hanem a közszolgálatról, mint a nemzeti kultúrát alakító tényezőről vallott alapelvektől. Ez nem zárja ki a felelősen indított, a távlati célokat figyelembe vevő, átgondolt akciókat, reagálásokat, az egyes konkrét intézményekből érkező megkereséseket követő, a kellő testületi mérlegelés után történő segítségnyújtást, de a tevékenység középpontjában nem ennek kell állnia.