Június 17-én kora este elhunyt Knézy Jenő. A Magyar Televízió sportriporterét 59 éves korában érte a halál. Knézyt a köztévé saját halottjának tekinti.

Az ismert sportújságírót 59 éves korában, súlyos betegség után, június 17-én, kedden 18 óra 40 perckor érte a halál kórházi ágyában, miközben családtagjai mellette voltak. A sportriporter hónapok óta küzdött a rákkal, betegségét néhány hete ő maga hozta nyilvánosságra.

Knézy Jenő 1944. augusztus 19-én született Nagyváradon. Az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán 1969-ben szerzett diplomát, majd 1971-ig üzemmérnökként dolgozott. Ezután választotta a sportújságírást. Harmincegy évet töltött a Magyar Televízió sportosztályán riporterként, főmunkatársként, rovatvezetőként, illetve főszerkesztőként.

Neve egybeforrott a televíziós sportközvetítésekkel, állandó kommentátora volt a nyári, illetve téli olimpia eseményeinek, labdarúgó világ- és Európa-bajnokságoknak, válogatott és nemzetközi kupamérkőzéseknek csakúgy, mint számtalan hazai bajnoki összecsapásnak. A hatvanas években ifjúsági válogatott kosárlabdázó volt. 1993 és 1997 között a kosárlabda-szövetség társelnöke, 1997-tol a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöke volt.

Májusban a Magyar Televízió főmunkatársaként életműdíjat vehetett át az MTV elnökétől. Medgyessy Péter kormányfő javaslatára Mádl Ferenc köztársasági elnök ugyancsak májusban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta Knézy Jenőnek "több évtizedes, kimagasló sportújságírói és sportriporteri pályafutásáért".

Knézy Jenőt utoljára április másodikán, a Magyarország-Svédország labdarúgó Eb-selejtező közvetítésekor hallhatták a szurkolók. Június 18-án este 20 óra 5 perckor az m1-en lesz a Knézy-emlékműsor.

xxx

Mindig azok mennek el korán, akiknek a legtovább kellene velünk maradniuk, hogy lássuk, tudjuk, mennyire fontos a tartás, a nagyvonalúság, hogy segítsenek fölülemelkedni a percemberkék alattomos, sunyi támadásain, hogy erőt meríthessünk ahhoz, hogy önmagunk maradjunk - emlékezik a kollégára Malonyai Péter a Magyar Nemzetben.
Mindig azok mennek el korán, akikre számítani lehet. Mindehol, mindenben… Akik nem tesznek semmi mást, csak vannak. Megbízhatóan. Ha erről beszélnek nekik, nem értik, miről van szó, eszükbe sem jut, hogy amit ők tudnak, az manapság különleges.
Mindig azok mennek el korán, akik csak komolyan képesek tenni a dolgukat. Akik tudják, mi a fontos, és mi nem az, akik képtelenek elviselni a felkészületlenséget, a trehányságot, a lustaságot, a felületességet, akiknek a gondolataiban nem az elmúlás jelenti a halált, hanem az örök emberi értékek semmibe vétele.
Mindig azok mennek el korán, akik szeretik az életet, akik megtalálják a nagy rohanásban a pillanat szépségeit, akik mindennél többre tartanak egy jó pohár bort, egy baráti gesztust, érzik, hogy mit ad a lemenő nap látványa, a tenger morajlása, tudják, kérkedhetünk akármekkora hatalommal, a természet erősebb nálunk.

Knézy Jenő. 59 éves volt. Negyven esztendeje - még mérnök hallgatóként - egy Keleti Károly utcai lakásban, gombfocizás közben arra intett bennünket, a vereséget nehezen tűrő tizenéveseket, hogy méltóság nélkül nem megy. A győzelem fontos, de a tartás mindennél lényegesebb.
Knézy Jenő így ment el. Korán. Nagyon korán.