Az objektív újságírás fogalmának bírálatát már a PRESS első kiadásában is elvégeztem részben információ-kommunikációelméleti alapon, részben az újságírói információfeldolgozás és -megjelenítés sajátosságait elemezve. (V.ö.: Domokos Lajos: Press, 1994, illetve 1996 216. oldal, Press 1998, illetve 2002, 203. oldal.) Esetenként más szerzők is hangot adnak a nézetüknek, hogy tarthatatlan a hírek objektivitását hangoztató álláspont. Ennek ellenére a magyarországi médiában és a politikai megnyilatkozásokban még mindig uralkodó a sajtó objektivitását hangoztató retorika.

Az úgymond objektív újságírás fogalmához való ragaszkodásban szerepet játszik, hogy a diktatúrában maguk a politikai hatalmi intézmények szabták meg, mi kerülhet nyilvánosságra önnön működésükről, a rendszerváltás után viszont az újságíróknak ezt már nem lehetett előírni. A médiaműhelyek - talán a korábbi cenzurális gyakorlat visszatértétől tartva - szinte görcsösen ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy szabadon nyilvánosságra hozhassák a közszereplők mondatait, s ne vegyék figyelembe az utólagos korrekcióra való esetleges igényeket. Ez önmagában helyes magatartás. A baj csak az, hogy az ennek az eljárásnak a mindenhatóságába vetett hit mára az érdemi tájékozódás akadályává vált.

A fogalom magyarázatakor annak hívei és propagálói kifejtik, hogy akkor objektív egy tudósítás, egy hír, ha visszaadja azt, ami történt, s úgymond nem kommentálja az eseményeket. Ez a gyakorlat a hírben, a tudósításban csak a forrás által közreadott tényeknek ad helyt, az újságírót - Kóczián Péternek az Élet és Irodalom egyik 2001-es számában megjelent, Az értelmező újságírás című cikkében használt kifejezésével - magnó üzemmódban való működésre kárhoztatja, illetve a riportert egyszerű mikrofonállványnak tartja. Az objektív újságírás apostolai a hírek válogatásában megjelenő szubjektív mozzanatot is nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják, és azt vallják: a hírek újságírói értelmezésének a publicisztikai műfajokban van a helye. Jelszavuk a mostanra anakronisztikussá vált tétel: A hír szent, a vélemény szabad!

Az egy évtizede még felszabadító álláspont immár a szakmai hitelességet ássa alá, sőt magát a demokrácia kibontakozását akadályozza. Egyrészt azért, mert amikor újságírói és politikai berkekben objektív tájékoztatásról, objektív hírekről beszélnek, akkor nagyon gyakran a kifejezett befolyásolási szándékot akarják leplezni. Másrészt azért, mert ez a gyakorlat a közönséget kapaszkodók, háttérben meghúzódó összefüggések nélkül hagyja. Márpedig ez hosszabb távon a tömegek tájékozódási képességének elvesztéséhez vezet, elősegíti a különféle manipuláló szándékok érvényesülését.

Mindegyik hírhez ugyanis nem kapcsolható kommentár, amely megadja a háttér információkat, ezért idővel a történéseket csak a bennfentesek fogják megérteni. Márpedig, ha az eseményeket a polgárok nem folyamatokban, összefüggésekben érzékelik, elsorvad szuverenitásuk, és kiszolgáltatottá válnak azok előtt, akik majd saját érdekeik szerint magyarázzák számukra a világot.

Az események csak kontextusban, más tényekkel együtt értelmezhetők igazán. Tegyük hozzá: a hírek szerkesztésekor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy miként viszonyul a befogadó a hallottakhoz, az olvasottakhoz, vagyis, milyen a befogadó által ismert narratíva (történelmi, társadalmi, politikai stb. helyzet, szituáció, előkép alapján) történik az események értelmezése.

Az angolszász gyakorlatban ezt az ellentmondást oldja fel legalább fél évszázada az értelmező (interpretatív) újságírás. Az újságíró úgy foglalja össze a történteket, hogy mindjárt el is helyezi a friss eseményt a tágabb összefüggésben. Ehhez saját felkészültsége, szakmai tudása szolgáltatja az alapot, illetve szükség esetén kiegészítő információkat gyűjt be az érintettektől, az ellenérdekeltektől. Ebben az újságírói gyakorlatban az esemény megtörténtét, a kijelentés elhangzását követően a tudósító ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ: Milyen korábbi tények, események kapcsolódnak a mostani történéshez? Milyen adatok segíthetik az értelmezést? Milyen következményei lehetnek a mostani ügynek? Kinek az érdekét szolgálja a dolgok ilyetén alakulása? Kiknek az érdekét sértheti mindez? A kérdésekre adott válaszok aztán beépülnek a hírbe, a tudósításba, s ténylegesen is segíthetik az olvasó, a rádióhallgató, a tévénéző tájékozódását.

Példaként álljon itt ugyanannak a bejelentésnek kétféle megfogalmazása alapvetően olyan formában, ahogyan ezt a Teleschola Televíziós Iskola szerkesztői gyakorlatán a hallgatók oldották meg a kétféle újságírói módszerrel való ismerkedés során.

A.) A tényszerűen szerkesztett hír:

Közéleti csatorna indításának gondolata merült fel a Magyar Televízióban, de a megvalósítást egyebek mellett a forráshiány hátráltatja - nyilatkozta Rudi Zoltán hírigazgató március 20-án. Az új televíziós csatorna vágatlanul, teljes terjedelmében számolhatna be a parlament plenáris és lényegesebb bizottsági üléseiről, pártok, civil szervezetek rendezvényeiről. Felvetődött az is, hogy a megvalósítás során a köztévé akár egy olyan kábelszolgáltatóval is együttműködhetne, amelynek nincs kapacitása saját műsor készítésére. Rudi Zoltán úgy nyilatkozott, az ötletet viszonylag csekély költséggel meg lehetne valósítani, s nem kizárt az sem, hogy a csatorna működtetéséhez külső partner - például az Országgyűlés vagy a kormányzat - támogatását is meg lehetne szerezni.

B.) Az értelmezett módon szerkesztett hír:

Folytatódhat a Magyar Televízió szórakoztató jellegének erősítése. Rudi Zoltán hírigazgató március 20-án bejelentette: közéleti televíziós csatorna létrehozását tervezik. Egyelőre nem tudni, hogy az mtv, az m2, a Duna TV mellett teljesen új, szintén közpénzből finanszírozott csatorna jönne-e létre, vagy egy meglévő helyén működtetnék-e a közéleti tévét. Rudi Zoltán szerint az Egyesült Államokban hosszabb ideje sikerrel működik egy ilyen tematikájú televízióadó. Az MTI úgy értesült, hogy a gondolatot Szili Katalin az Országgyűlés MSZP-s elnöke is figyelemre méltónak tartja. Mindenesetre, ha zöld utat kap a terv, újabb műsorhelyek szabadulnak fel, s ezeket akár további szórakoztató programokkal lehet kitölteni. Az MSZP által is támogatott Friderikusz Sándor - igen előnyös feltételek mellett - már most is több szórakoztató programot szállít a köztévének. Emellett mind jelentősebb szerepet kapnak a bulvárlapok készítői és témái az mtv műsoraiban, nem beszélve arról, hogy külső cégnek adták ki az mtv reggeli, illetve az m2 délutáni műsorsávját. A televízió vezetői mindezt azzal indokolják, hogy csak így lehet növelni a nézettséget. Ez az érvelés azonban ellentmond a médiatörvénynek, amely a közműsoroktól elsősorban tárgyilagosságot, a vélemények és a kultúra sokszínűségének érvényre juttatását, a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozását várja.

A különbség nyilvánvaló, s az is, hogy melyik változat segíti inkább a közönség tájékozódását.