Annak a kornak az alakja volt, amelyben a riport kifejezést még nem az ál-, netalán a rekláminterjúk megnevezésére használták. Egyike volt azoknak, akik szépirodalmi szintre emelték a riport műfaját. Olyan szintre, ahova egykor a magyar Mikszáth álmodta és a prágai Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter helyezte. Olyan illusztris társaságnak volt a tagja, amelyet a XX. században például Günter Wallraff, idehaza Móricz Zsigmond, Sarkadi Imre, Ruffy Péter, Csoóri Sándor és sok más zsurnaliszta neve fémjelzett.

Közös vonásuk, hogy mindannyian utaztak. Elmentek oda, ahol a témát sejtették, sőt együtt éltek azokkal, akikről írtak. Kapuscinski is az egész világot beutazta. Mint egyszer maga kiszámította, négyszer akarták agyonlőni, 27 forradalom szemtanúja volt, sokszor forgott életveszélyben, 12 háborús fronton fordult meg. Afrikában súlyos trópusi betegséget szerzett, amelyből sikerült felgyógyulnia. Néhány éve az irodalmi Nobel-díj egyik esélyes várományosaként emlegették, számos díj és kitüntetés birtokosa volt.

A ma Fehéroroszországhoz tartozó Pinskben született 1932-ben, tanárcsaládban. Már 17 éves korában jelentkezett írásaival különböző lapoknál, majd elvégezte a varsói egyetem történelem szakát. Először 1956-ban utazott újságíróként Indiába, de járt egyúttal Afganisztánban és Pakisztánban is. Angolul még nem tudott, nehezen érttette meg magát. A római repülőtéren megvásárolta Hemingway Akiért a harang szól című regényét angolul, hozzá egy szótárat, így tanult meg angolul. 1957-ben már Japánba és Kínába utazott.

Ezt követően néhány hónapig a PAP lengyel hírügynökség, majd a Polityka című hetilap munkatársa volt. 1962-től a PAP állandó afrikai tudósítója. 1967-ben a Szovjetunió hét ázsiai és Kaukázuson túli köztársaságában tett körutat, erről az utazásáról szól A kirgiz leszáll lováról (1968) című könyve. Ugyanebben az évben a PAP latin-amerikai tudósítója lett, ahol öt évet töltött, Chilében, Mexikóban, Bolíviában és Brazíliában, ezeknek az éveknek is több könyv őrzi emlékét.

1974-ben kezdett a Kultura című folyóiratnál dolgozni. Angolába utazott, amely éppen akkor nyerte el függetlenségét. Az ott átélt polgárháborúról Még egy nap élet (1976) című könyvében számolt be. Kongóba, Afrika akkor legkevésbé ismert és nehezen megközelíthető területére a 60-as évek elején jutott el illegálisan, a dzsungelen át. Kongói utazása élményeit csak 18 év múltán, A futballháború című könyvben (1978) írta meg. A Kultura munkatársaként 1974-1980 között szüntelenül úton volt, többször járt Etiópiában és Iránban Az utóbbi utazásoknak a gyümölcse a - számára világhírnevet hozó - A császár (1978) és Sahinsah (1982), melyek Hailé Szelasszié tündökléséről és bukásáról, illetve Reza Pahlavi sah udvaráról szólnak.

1989-1991-ben a széteső Szovjetunióban tett körutat. A birodalom című könyve 60 ezer kilométernyi utazás és 1500-nál több beszélgetés gyümölcse. Ez a kötet Nyugaton elképesztő karriert futott be, szerzője a legkeresettebb lengyel író lett (A császár című kötetet 28-szor, A birodalom címűt 23-szor adták ki).

Utazásainak, olvasmányainak, töprengéseinek foglalata a Lapidárium című sorozata, amelynek 6. kötete éppen kiadás előtt áll. Ében című könyvében (1998) még egyszer visszatért az afrikai tematikához, amelyről 2000-ben fotóalbumot is kiadott. 2004-ben megjelent Utazások Heródessel című köteté rangos díjakkal ismerték el. 2006-ban két verseskötetet is publikált A természet joga és Az a másik címmel. Magyarul megjelent könyveit Szenyán Erzsébet fordította.