Baracs Dénes összefoglalója az e-MaSa portálon:

A katari al-Dzsazíra televízió kezdetben főleg azzal került be a világmédiába, hogy közreadta Oszama bin-Ladennek, az al-Kaida terrorszervezet vezetőjének videonyilatkozatait, de a helyzet megváltozni látszik: az Egyesült Államokban mindmáig csak elvétve fogható csatorna a Reuters hírügynökség szerint a tunéziai, majd az egyiptomi lázadásokról szóló tudósításaival és azokra gyakorolt befolyásával mára igazi legitimitást szerzett magának.

Egyes amerikai újságírók egyenesen úgy fogalmaztak, hogy elérkezett az al-Dzsazíra „CNN-pillanata”. A CNN amerikai hírtelevízió az 1990-es Öbölháborúról szóló helyszíni riportjaival került a világ érdeklődésének előterébe, az arab hírtelevízió tunéziai és egyiptomi jelenlétével vált megkerülhetetlenné az utóbbi hetekben. A kairói felkelés első napjaiban nem csupán átvették anyagait, hanem mint a Los Angeles Times megjegyezte, olyasfajta tisztelettel emlegették, aminő általában a BBC anyagaival kapcsolatban tapasztalható a nemzetközi médiában.

A katari televízió számára ez igazi visszavágás, hiszen eddig szüntelenül az amerikai média, főleg az ultrakonzervatív Fox News támadásainak célpontjában állt, amely szerint az adó voltaképpen a terrorizmus és az al-Kaida szócsöve, propagandaeszköze. Most viszont egyszerre a neokonzervatívok által is lelkesen üdvözölt rendszerváltások eszközeként jelentkezett.

15 év, 60 ország, 400 munkatárs, 200 millió háztartás

A Katarban 1996-ban alapított, a katari emír támogatását élvező tévétársaság ma hatvan országban összesen 400 tudósítót foglalkoztat, és több mint száz ország 220 millió háztartásában fogható. 2006-ban indított angol nyelvű adása mindmáig az Egyesült Államok három városában szerepel csupán a kábeltársaságok választékában – igaz, ezek között szerepel a főváros, Washington is –, de éppen a tunéziai és egyiptomi adásainak sikere nyomán kampányt indított annak érdekében, hogy kiszélesítse amerikai jelenlétét.

A katari adó egész újságoldalas hirdetéseket adott fel ennek érdekében vezető amerikai lapokban, közösségi portálokon – például a Meetup hálózaton – szervez találkozókat műsorának népszerűsítésére és előre megírt levélszövegeket terjeszt, hogy az adását hiányoló kábeltévé-nézők sürgethessék annak felvételét a választékba – írta meg a The Atlantic Wire portál. Az al-Dzsazíra megnyerte ügyének a Huffington Post nevű, az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvendő online magazint, amely egyrészt saját blogírói révén is támogatja igényét, másrészt átvette a katari tévétársaság vezérigazgatójának igencsak amerikaias bemutatkozó cikkét is.

Wahad Khanfar „példátlan időszak”-nak nevezte az elmúlt hónapot, amelynek során sokszorosára nőtt az igény adójának tudósításaira. Büszkén emlékeztetett arra, hogy az al-Dzsazíra Közel-Kelet legnagyobb tv-hálózataként már jóval 2011 januárja előtt „mélyre hatóan” tájékoztatott a térség problémáiról, forró pontjairól, s az egyiptomi nyugtalanságról jelenleg is számos munkatársuk tudósít annak ellenére, hogy volt, akit letartóztattak közülük, másoktól elkobozták a felszerelést, és a titkosszolgálatok bebörtönzéssel fenyegették őket.

A vezérigazgató emlékeztetett arra, hogy az al-Dzsazírát tényfeltáró tudósításai miatt Algéria, Marokkó, Irak és Bahrein hatóságai is kitiltották, újságírói nem léphetnek be ezekbe az országokba, és jóval a januári felkelés előtt betiltották Tunéziában is. Ennek ellenére végig tudósított ezekről az országokról, a közösségi portálok internetes jelentéseit továbbítva a fő forrást jelentette Tunéziáról a felkelés napjaiban, így a hírek a kis falvakból is százmilliónyi nézőhöz jutottak el világszerte. Az egyiptomi tüntetések kirobbanása után az ottani irodát is betiltották kairói hatóságok és leállították az arab nyelvű adást Egyiptomba átjátszó NileSat adóállomást is, majd a már bezárt kairói irodába ismeretlenek betörtek és tönkretették a berendezést – ez sem akadályozta meg az adót abban, hogy folyamatosan tudósítson a drámai eseményekről (végül az átalakított kairói hatóságok feloldották az eredménytelennek bizonyult tilalmat).

Hírszolgáltatás, mindenáron

Az Egyesült Államokban az al-Dzsazíra másféle tilalomba ütközik, mert – mondta a vezérigazgató – „a közvéleményt félrevezetik” az adó tartalmát és szerkesztési politikáját illetően. A legnagyobb amerikai kábeltársaságok közül több is szervezetten elutasítja angol nyelvű adásának belefoglalását a műsorválasztékba – pedig Hanfarnak tudomása van arról, hogy nemcsak a washingtoni politikusok, hanem a szélesebb amerikai közönség körében is van erre igény. Ezt mutatja, hogy az Al Jazeera English internetes adásának forgalma az elmúlt hetek legdrámaibb fordulópontjainak idején a szokásosnak akár a hússzorosára is ugrott, és ennek a pluszigénynek 60 százaléka az Egyesült Államokból indult.

A vezérigazgató adójának célját abban jelölte meg, hogy teljesebb és árnyaltabb információt biztosítson a Közel-Keletről, hogy „a térség népei jobb döntéseket hozhassanak”, amelyek remélhetőleg „békésebb és demokratikusabb jövőt” teremtenek. Ez persze igen jól hangzik az amerikai füleknek.

„Minden módon továbbítani fogjuk a híreket. Ha flip cam webkamerákat kell használnunk Egyiptomban, azt tesszük. Ha online portálokat kell működtetnünk az Egyesült Államokban, így járunk el. Ugyanakkor kéz a kézben fogunk dolgozni mindenütt a partnereinkkel, köztük amerikai kábel- és szatellit tévé társaságokkal, annak biztosítására, hogy mind több ember számára válhasson elérhetővé az al-Dzsazíra.”

Beszámolnak vagy befolyásolnak?

A katari cég amerikai – és nemzetközi, így izraeli – kritikusai viszont az adót a legutóbbi események nyomán Egyiptomban és másutt is új erőre kapott Iszlám Testvériség eszközének tekintik, izraeli források állítása szerint maga Hanfar is tagja a mozgalomnak, és a demokrácia előmozdítása örvén a katari tévétársaság ennek a mozgalomnak készíti elő a talajt a Közel-Keleten. Marc Ginsberg, az Egyesült Államok volt kairói nagykövete és a Fox News korábbi munkatársa szerint a katari adó egyre inkább az Óz varázslójához hasonlóan működik, kiengedi a lázadás szellemét, és nem törődik azzal, hogy ez esetleg szalafista (szélsőséges iszlámista) terroristákat juttathat hatalomra a térségben.

Azt senki sem vitatja, hogy az al-Dzsazíra a Tahrír-térre zoomoló közvetítésével maga is befolyásolhatja az ottani eseményeket – de ez más adókra is érvényes lehet. A Foreign Affairs hasábjain Sheila Carapico politológus például annak a véleményének adott hangot, hogy akárcsak a katari adó, a brit és az amerikai tévék sem pusztán nézők, hanem ők is részesei az eseményeknek. „Az első televíziós forradalomban a médium része az üzenetnek.”

A The New York Times az AP dohai tudósítójának írása alapján igyekezett árnyalt képet adni olvasóinak a katari médiabirodalomról, amely, mint az írásban olvasható, az eseményekről szóló folyamatos arab nyelvű élő közvetítésével egyrészt erősíti vezető szerepét a térség arab nézőtáborában, másrészt ki akarja használni az alkalmat az amerikai piacra való betöréshez. Az adó vezérkara kemény kihívásokkal néz szembe, sokan szeretnék kiiktatni, mint veszélyes versenytársat, mások kétségbe vonják az arab tévéhálózat objektivitását.

Sok megfigyelő ugyanakkor kiemeli: a felkeléseket közvetítve az al-Dzsazíra egyfajta demokrácia felé billenti át a Közel-Keletet. Bár az adásban érezhetően több Mubarak-ellenes tüntető és vélemény kapott helyet, velük vitatkozó nézeteket is közreadtak. Emellett élő adásban igyekeztek például tudósítani a Fehér Ház sajtóértekezleteiről az arab közönségnek.

A tüntetők tükre

Az arab és az angol szerkesztőség tandemben dolgozik, megosztják az anyagokat, az irodákat és a politikai irányt (editorial spirit), de külön gárdával és hírközponttal (newsroom) – mondta el Al Anstey, az angol nyelvű adás ügyvezető igazgatója a NYT-nak. Így például az adások egyiptomi háttérzenéje és vezető képe, a tüntetők által magasba emelt Le Mubarakkal! felirat azonos volt. A tudósítás szerint Szalah Nagm, az angol nyelvű adás hírigazgatója utasítást adott arra, hogy állítsák le a közvetítést Ali Hamenei ajatollah, a legfelsőbb iráni vallási vezető beszédéről. Ezt egyrészt azzal magyarázta, hogy „kettős mércéről” van szó, amikor az iráni vezetők, akik eltiporták a hazai tüntetéseket, dicsőítik az egyiptomiakat, másrészt az egyiptomi eseményeket követő nézők figyelme lankad, ha más helyszínről jelentkezik az adó.

A katari adónál többen is azt mondták az AP-nek, hogy az élő adás bizonyos értelemben védelmet is nyújt a Tahrír-téren tüntetőknek. Hanfar egyik nyilatkozata szerint a Közel-Keleten az történt, hogy megváltozott a viszony a kormányok és népeik hangja között, jobban hallani az emberek megszólalásait.

A riport záró bekezdése is ezt illusztrálta, beszámolva arról, hogy a vezérigazgató és munkatársai a hírközpontban fogyasztották el vacsorájukat, és miközben az élő adást figyelték, hirtelen csend lett. A kamera egy alexandriai gyűlést közvetített, amelynek résztvevői maguk is az al-Dzsazíra adását nézték a tér különböző pontjain elhelyezett óriási képernyőkön.

A Népszabadság írása

Al-Dzsazíra: amit senki sem szeret, de mindenki néz

Tudósítónk, Jamal Elshayal megérkezett a líbiai határ egyiptomi oldalára – jelentette kedd délután az arab hírtelevízió. Az al-Dzsazíra tudósítóját azonnal „megrohamozták” a líbiai emigránsok, és az előző napok eseményeiről készült fotókat, videókat tartalmazó memóriakártyákat nyomtak a kezébe, hogy azokat adják közzé.

Úgy gondolták: az al-Dzsazíra biztosította nyilvánosság nélkül nem sikerülhet, ami sikerült a tunéziaiaknak és az egyiptomiaknak, azaz nem tudják elzavarni az évtizedek óta hatalmat gyakorló diktátort, Moammer Kadhafit.

Az elmúlt hetek észak-afrikai és közel-keleti eseményeit gyakran nevezték a sajtóban Facebook- vagy Twitter-forradalomnak, mivel számos tüntetést az internetes közösségi oldalakon szerveztek. Legalább ugyanennyien vélik azonban úgy, hogy ez az al-Dzsazíra forradalma, hogy a sokszor szenzációhajhásznak tűnő, elfogultságtól és küldetéstudattól sem mentes hírtelevízió jelenléte nélkül nem nőtt volna országos méretűre a tunéziai tiltakozás, és nem terjedt volna át a térség más országaira is.

Az al-Dzsazíra volt az első, amely kiemelt helyen kezelte a Ben Ali rezsimje elleni tüntetéseket, és amikor munkatársát kiutasították Tunéziából, egy politikai aktivistát, Lotfi Hajjit bízták meg a tudósítással. (E lépést is sokan kritizálták, kétségbe vonva a csatorna tárgyilagosságát). Néhány héttel később a televízió egy hatalmas kivetítőt állított fel a kairói Tahrir téren, ahol a tüntetők élőben nézhették a róluk szóló tudósításokat. Az al-Dzsazíra 1996-os megjelenése óta a közel-keleti és észak-afrikai autokratikus rezsimek nem tudják kontrollálni az információáramlást: egy parabolaantenna segítségével bárki foghatja az arab nyelvű adást. A Mubarak-rezsim még a közelmúltban is megpróbált ez ellen harcolni: a tiltakozások kezdetekor lekapcsoltatta az internetet, az ellenségesnek tartott hírtelevízió irodáit bezáratta, munkatársait a rendőrség zaklatta, az adást pedig töröltette a Nilesat műholdjáról. Ám azonnal tíz másik szolgáltató jelentkezett a sugárzására, így az egyiptomiak továbbra is értesültek a tüntetésekről, amit az állami televízió igyekezett eltitkolni. És egyre többen mentek ki az utcára.

– Ha az egyiptomiak nem nézték volna a nappalijukban és a kávéházakban az al-Dzsazírán a tunéziai forradalmat, most nem zajlanának Kairóban ilyen rendkívüli események – írta elemzésében a Foreign Policy az egyiptomi tüntetések idején.

– Az al-Dzsazíra segített kialakítani azt a gondolatot, hogy az arab világ együtt küzd valamiért. Nem ők idézték elő az eseményeket, ám nélkülük mindez majdhogynem elképzelhetetlen – idézte a The New York Times a George Washington Egyetem professzorát, Marc Lynchet.

Lawrence Pintak, a washingtoni állami egyetem professzora szerint az al-Dzsazíra és az azt követően létrejött több száz műholdas arab csatorna hatására egyre gyorsabban terjed a sztenderdizált modern arab nyelv, amelyet sokan csak „híradóarabként” emlegetnek. Pintak szerint, akinek a témában végzett kutatásairól írott könyve az elmúlt hetekben jelent meg, az új típusú arab újságírás megjelenése egy határokon átívelő, egységes arab öntudat kialakulásához is hozzájárul.

– Az, hogy nagy a befolyásunk, nem probléma. Csak azt jelenti, hogy különleges felelősségünk van – mondta a német Der Spiegel tudósítójának Mustafa Souag, az arab nyelvű adás igazgatója.

Az al-Dzsazírát 1996-ban alapította a katari emír, az apró közel-keleti félsziget vezetője. Hamid bin Kalifa asz-Szani sejk egy évvel korábban vette át a hatalmat – puccsal – saját apjától, aki épp Svájcban nyaralt, és aki fia szerint lopott az állam pénzéből. Az emír azóta azért dolgozik, hogy nemzetközi elismerést szerezzen az 1,7 milliós országnak. Ennek egyik első lépése volt a hírtelevízió elindítása, amely 2003 óta sugároz angol nyelven is. A katari kormány közvetített a 2006–2008-as libanoni politikai válságban, jó kapcsolatokat ápol a palesztin Hamasszal és a libanoniHezbollahhal, ám kereskedelmi kapcsolatban áll Izraellel is. Az emír modernizálta az ország működését is, például szavazójogot adott a nőknek. A gázkincsből származó jövedelmeket pedig befektette az ország jövőjébe, például amerikai egyetemeket győz meg arról, nyissanak campust Katarban. Az 59 éves emírnek huszonnégy gyermeke van; három felesége közül az egyik nőjogi aktivista.

Gyakran felmerül a kérdés: vajon mekkora befolyása van az alapítónak az al-Dzsazírára? Tény, hogy a csatorna 2008 óta, amikor Katar és Szaúd-Arábia rendezte korábban feszült viszonyát, kesztyűs kézzel bánik a korábban sokat támadott olajnagyhatalommal. Januárban pedig közzétette az izraeli-palesztin békefolyamat több mint 1600 titkos dokumentumát, amivel kritikusai szerint a palesztin hatóság hatalmát akarta aláásni, és a Hamaszt erősíteni. Az arab világban viszont azt vetik a csatorna szemére: túl sok teret ad izraeli és nyugati véleményeknek. – Néha megvádolnak bennünket azzal, hogy nem vagyunk kiegyensúlyozottak. Ám amikor azt kérjük, hogy bizonyítsák ezt, nem nagyon jön válasz – nyilatkozta Souag, aki korábban az amerikai NBC-nél és a brit BBC-nél is dolgozott. Arról nem nyilvánít véleményt, hogy a csatornának vajon volt-e befolyása a tunéziai eseményekre, „azt majd vizsgálják meg a tudósok” – mondta.

– Úgy tűnik, az al-Dzsazíra az a csatorna, amit senki sem szeret, de mindenki néz – fogalmaz a német Der Spiegel. Ez egyre inkább igaz: a Chartbeat internetfigyelő szerint a csatorna honlapjának látogatottsága 2500-szorosára növekedett az év eleje óta. Az egyiptomi tüntetések első két napjában a webes közvetítést négymillióan nézték. Közülük 1,6 millióan az Egyesült Államokban, ahol gyakorlatilag nem fogható az adás. (A legnagyobb amerikai kábelszolgáltató, a Comcast a napokban tárgyalásokat kezdett a sugárzásról.) Az is bejárta a világsajtót: Hoszni Mubarak február 2-i beszédét Barack Obama a CNN mellett az al-Dzsazírán is követte.

– Ez az időszak igazi fordulópont számunkra, mert elismerik az általunk előállított termék feddhetetlenségét, és megmutatta, hogy van igény az általunk kínált tartalomra és információra – mondta a Reutersnek az angol nyelvű adás igazgatóhelyettese, Al Anstey.