Port Ferenc szerint a magyar állam felismerte, hogy egy olyan kicsi országban is, mint Magyarország, szükség van mozgóképiparra és filmművészetre mind a kulturális identitás, mind pedig az EU-integráció szempontjából. Márpedig ha szükség van rá, azt is tisztázni kell, hogy mekkora részt vállal ennek a művészeti területnek a fenntartásában a költségvetés. Továbbá meg kell határozni, hogy ki osztja el a pénzt, és szabályozni kell a normális működéshez szükséges hatósági intézményrendszert is. Ez a törvény alapszerkezete. Miután olyan területről beszélünk, mely nem csupán kulturális értékeket hoz létre, mint más művészeti ágazatok, hanem egyúttal iparszerűen is működik, a törvény másik pillére a befektetési és adókedvezmények meghatározása volt. Ha valaki a hazai filmiparba akar invesztálni, az mostantól - meglehet, egy bonyolult rendszeren keresztül - 20 százalékos befektetési és adókedvezményben részesül.

A törvényalkotási folyamat elejétől működött a kommunikáció a kormány legfelsőbb szintje és a 18 szakmai szervezetet tömörítő Filmes Kerekasztal között, ami az elmúlt három évben a szakma érdekegyeztető és -képviseleti szervezetévé vált. Az előző tervezetek azon buktak el, hogy hiába egyezett meg egymással a szakma bizonyos része, egyes filmes személyiségek mindig be tudtak jutni a vezető politikusokhoz, és szakmai részérdekeket képviselve meg tudták fúrni a megállapodásokat.

A törvény fontos áttörése, hogy a magyar filmek úgynevezett normatív támogatást kapnak ezentúl. Bizonyos nézőszám és fesztiválsiker után a támogatás automatikusan jár a filmgyártóknak. A terjesztésben minden elkészült film alaptámogatásban részesül, mely fedezi minimális reklámköltségeit, és legyártható belőle négy kópia. A moziüzemeltetők az "art" mozik után vehetnek fel előadásonkénti támogatást, míg a video- és DVD-kiadók az "art" besorolású filmek terjesztése után. A másik fontos eredmény az úgynevezett látogatottsági alap létrejötte, amely juttatásaira közösen kell pályáznia a forgalmazónak és a filmalkotónak. Ez kiemeli a támogatási szisztémából azokat a filmeket, ahol a producer és a forgalmazó együtt vállalja, hogy a film eléri egy átlagos amerikai sikerfilm látogatottságát. Ha nem teljesül a látogatószám, vissza kell fizetni a támogatási összeget. A 2003. év a támogatási rendszer kísérleti éve volt - az Apám beájulna esetében a filmesek pl. már pályáztak a látogatottsági alapra, és a magasabb nézőszám reményében több kópiát gyártottak a filmből. A látogatottsági alap kikényszerítheti a produkció és a forgalmazó közötti érdemi együttműködést a forgatókönyv alakításában vagy akár a kész film végső változatának meghatározásában is. Így volt ez pl. a Kontroll esetében, amikor a film tesztvetítése után született meg a végső változat. A szakember szerint a néző számára is érzékelhető leglátványosabb változás az lesz, hogy havi rendszerességgel jelennek majd meg a magyar mozikban a közönségfilmek. A másik, hogy ismét születnek majd televíziós játékfilmek, újra lesznek magyar sztárszínészek, kialakul a természetes szimbiózis a tévé és a mozi között. A harmadik, hogy több minőségi, "art" besorolású filmmel jelentkeznek majd a forgalmazók, érzékelhető választékbővülés lesz a mozikban és a DVD-piacon.