Minden eddiginél nagyobb érdeklődés övezte az idei, azaz 35. magyar filmszemlét a Millenáris Teátrumban, a Mammut moziban és az Urániában. Sokan azonban hoppon maradtak, mert mire észbe kaptak, szinte minden jegy elkelt, és a pótelőadások ellenére úgyszólván egyetlen vetítésre sem tudtak bejutni, nemhogy a kiszemelt filmekre. A jelentősen megnőtt nézőszámra és az új nemzedék megjelenésére a tavalyi mustrán figyelt fel a nyilvánosság, de idén már bizonyossá vált: az idősek átadták a stafétabotot. A nagyjátékfilmek rendezői közül heten negyven év alattiak, heten ötven alattiak, és csupán ketten - Nándori József és Jeles András - járnak az ötvenes éveikben.

Az új generációra jellemző az a szinte magától értetődő gyakorlat, hogy a rendező maga írja meg a forgatókönyvet. A fordítottja megrökönyödést keltene: egy forgatókönyvíró ritkán csap fel rendezőnek. Voltaképpen két külön területről van szó, és ritka az olyan alkotó, akinek mindkettőhöz van tehetsége. A szemlén bemutatott nagyjátékfilmek többségével az a gond, hogy bár a rendezés magas színvonalú, a forgatókönyv nem elég erőteljes, vagy kifejezetten gyenge. Az is előfordul, hogy az alapötlet kitűnő, mégsem kerekedik ki belőle az, amire a rendező törekedett.

(A teljes cikk a Források címszó alól, klikkeléssel érhető el.)