Egy humanitárius akcióban részt vevő skót orvos (James MacAvoy) a rettegett népvezér közelébe kerül, megmenti az életét, de hamarosan rájön, micsoda barbár közvetlen közelében él.

Papp Sándor Zsigmond írja a filmről: "Az ugandai diktátor, Idi Amin regnálása kapcsán alapvetően nem a rácsodálkozást látjuk viszont a vásznon, hanem egy keserű önvallomást: időnként fogalmunk sincs, hogy mi történik odaát. Ugyanakkor eltér, mert egy skót orvos sorsán keresztül veti fel a legélesebben a "fehér ember" felelősségét. Kesernyésen elkuncog azon, hogy mennyire tartalmatlan és tarthatatlan a naivitással fűszerezett, segélykoncertekkel és -akciókkal táplált idealizmus, amely csak arra jó, hogy még nagyobb rombolást vigyen véghez, miközben azzal hízeleg önmagának, hogy épp megold valamit.

A film voltaképpen eme jóhiszeműség bukásának megrázó története. Annak beismerése, hogy a civilizációnk kényelmével és felsőbbrendűségével kibélelt fotelünkből nem lehet és nem is szabad "megérteni" Afrikát. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a film Forest Whitaker Oscar-díja nélkül vélhetően a videotékák polcán landolt volna. Kasszasiker, persze, így sem lesz. Talán mert túlontúl kényelmetlen helyzetbe hozza a popcornjával és kólájával beülő átlagnézőt. Whitaker játéka ugyanis csakhamar elveszi a kóla ízét. Napokig kísért a mackósan jóindulatú, ám végül a téboly közelébe megérkező diktátor alakja. (…) Mert ha a dolgozat nem is remekmű minden ízében, de szinte alig akad benne felesleges képkocka vagy jelenet. A maga egyszerű, nem vádló és nem elcsukló hangján rögzíti: Afrika elérhetetlen távolságban áll a délutáni teától és a moziterem hűvösétől."

A film sok díjat, köztük Forest Whitaker a Legjobb férfi főszereplőnek járó Golden Globe és Oscar-díjat is a magáénak tudhatja.