Koltai Lajos, a nemzetközi hírű magyar filmes rendezésében szeptember 30-án kezdődik a Kertész Imre Nobel-díjas regényéből készülő film, a Sorstalanság forgatása. A film legnagyobb ereje a vizualitása lesz. A rendezővel a műhelymunkáról, az előkészítésről, és a megfilmesítés koncepciójáról beszélgettünk.

- A filmszemlén a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy az állam elkülönített pénzből támogatja a Sorstalanság című Nobel-díjas regény megfilmesítését. Hogyan alakult azóta a film anyagi helyzete?

- A kormányhatározat értelmében a 920 millió forintos támogatás megérkezett a kultusztárcához. Onnan kerül át a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz, ahonnan a szokásos támogatási ügymenet szerint jut el a pénz a produkcióhoz. Hangsúlyozom, ez az összeg teljesen független a magyar filmgyártásra szánt állami pénzektől, a Sorstalanság nem a többi film rovására kapta meg a támogatást. A megígért pénz tehát megvan, csak technikailag nem jutott el hozzánk mind a mai napig. Előreláthatólag egy-két hetet várnunk kell rá, ami kissé megnehezíti a dolgunkat. Folyik az előkészítés, keressük a színhelyeket, készülnek a díszletek, válogatjuk a színészeket. Mindennek a finanszírozását Barbalics Péter producer egyelőre kénytelen úgy megoldani, hogy irodája, a Magic Média a saját anyagi forrásaiból fedezi a költségeket. Sok pénzt kiadtunk már, rengeteg ember dolgozik a filmen, e pillanatban úgy, hogy nem kap érte pénzt, csak ígéretet. Ahogy a magyar filmgyártásban ez lenni szokott. A koprodukciós felekkel nincs gond. A holland és az olasz partnereink készen állnak, s nincs kizárva, hogy német fél is belép a részvevők körébe. Hogy milyen összeggel szállnak be, még alku tárgya.

- Hol tart a művészeti előkészítés? Megtalálta a főszereplőt?

- A Sorstalanságból Kertész Imre írt forgatókönyvet, s a film ugyanúgy a 14 éves kamaszhős, Köves Gyuri alakjára épül majd, akárcsak a regény. Alapvetően meghatározó tehát, hogy az ideális Köves Gyurit megtaláljuk. Több hónapja hétről-hétre folyik a válogatás, eddig legalább 300 gyereket néztem meg. Nem mondhatom, hogy megtaláltuk a főszereplőt, de remek arcokra leltünk. Lassan kezd előttem összeállni a kamaszfiúk csapata a főhős körül.

- Hány éves gyerekek között válogat?

- Életkorban vissza kellett lépnem egy-két évet. Egy mai 14 éves fiú szinte felnőtt férfi, 1944-ben, amikor a film játszódik, fizikailag nem voltak ilyen fejlettek a kamaszfiúk. Fiatalabb gyerekeket hívunk meghallgatásra, akik alkatilag megfelelnek annak a kornak. Úgy tervezzük, elmegyünk Erdélybe is, megnézzük a gyerekeket és a magyar színházakat.

Hatalmas szereplőgárdát kell összeállítanunk, a Sorstalanságban körülbelül 140 szerepet kell kiosztanunk. A filmben nincs sok úgymond nagy szerep, az apa alakján, s a fiú sorsát meghatározó néhány jelentősebb figurán kívül többségükben egy-két mondatos, vagy éppenséggel dialógus nélküli szerepekről van szó. Úgy szeretném felépíteni a dráma hátterét, hogy karakteres, emlékezetes arcokat lássunk, ezért fontosak azok a szereplők is, akik esetleg meg sem szólalnak. Mindegyiküknek van saját sorsa, amit végigvisz a jelenetek egész során. Képről-képre jelen vannak, s a jelenlétük súlya teszi emlékezetessé a pillanatot is, amikor már nincsenek jelen. Látjuk őket, és azután eltűnnek. Nagyon sok embertől kell majd a történet egy-egy pontján úgy megválni, hogy a szereplők hiánya nyomot hagyjon bennünk, annak ellenére, hogy eddig csak a háttérben láttuk őket. A lágerek népe nem arctalan tömeg, hanem egy kórus, amelynek tagjai nem szólóznak ugyan, de mindegyiküknek olyannak kell lennie, hogy ne hagyjon közönbösen, amikor egyszer csak eltűnik a szemünk elől, és nem látjuk soha többé.

- Milyen nemzetek színészeiben gondolkodik a magyarokon kívül?

- A Sorstalanság magyarul beszélő film lesz, de sok nyelven szólalnak meg a szereplői. A koncentrációs táborban mindenki a maga nyelvén beszél, ez a kaotikus nyelvi állapot hozzátartozik a lágerek természetrajzához. Szeretném ezt a káoszt ábrázolni, ami a haláltáborok valósága volt, s amelyben mindenki óriási küzdelmet vívott, hogy megértse a másikat. A film magyar, lengyel, német, francia, olasz szereplői egy furcsa, hibrid nyelvet használnak, amely sehol másutt nem létezik, mégis valahogyan megértik egymást. A külföldi színészek kiválasztása még hátra van, vannak elképzeléseink, de ezekről még korai lenne beszélni. Szándékunk szerint egy-egy fontosabb szerepre ismertebb nevekben gondolkodunk. Egyelőre itthon keressük az arcokat, Bonta Zoltán munkatársammal nap mint nap gyötrődünk a szereposztáson. Van, hogy a jelenet elején el tudok képzelni valakit egy szerepre, de a jelenet végén már nem azt képviseli, amit a karaktertől várok. Tehát keresünk, keresünk, keresünk. Olyan arcok után kutatunk, melyek képesek hordozni a történetet, de az a korosztály, amelynek tagjaival felnőttem a főiskolán, éppen kifutott abból az életkorból, hogy a filmben szerepeljen. A harminc és negyven közötti korosztályból, amelybe a film szereplői is tartoznak, kevesebb színészt ismerünk, s ha ismerünk is, általában nincsenek szem előtt. Vidéki színházakban, kisebb társulatoknál kutatunk utánuk.

- Húzónévre gondolt már? Esetleg meg is találta?

- A nemzetközi forgalmazásra gondolván rendszerint ezt kérdezik tőlem: és ki lesz a húzónév? Túl híres sztárokban nem gondolkodhatunk, mert a fiú áll a középpontban, körülötte pedig kisebb szerepekről van szó még a fontosabb figurák esetében is. Kertész Imre egy olyan jelenetet is beírt a film végére, ami nem szerepel a regényben. Amikor az amerikaiak felszabadítják a tábort, a fiú és egy fiatal amerikai tiszt között nagyon fontos beszélgetés zajlik. Ez az egyetlen amerikai szerep a filmben, nem nagy, de fontos és nagyon hálás. Rajta keresztül tágul ki a kép, rálátunk arra, hogyan működik a szétdarabolt Európa, hogyan próbálja a politika azonnal a maga céljai szerint terelni az embereket, akik csak az imént hagyták maguk mögött a koncentrációs táborok szögesdrótjait. Elképzelhető, hogy a leendő amerikai forgalmazónak lesz ajánlata, és mi bízunk benne, hogy jó nevű színészt nyerhetünk meg rá.

- Korábban elmondta, Magyarországon forgat majd, itt építik fel a három koncentrációs tábor: Auschwitz-Birkenau, Buchenwald és Zeitz-Remdsdorf díszletét. Miért döntött a díszletmegoldás mellett?

- Elképzelhetetlennek tartom, hogy vetített háttérrel dolgozzam. Ahhoz, hogy a szereplőimet - akik között amatőrök is lesznek - a megfelelő lelkiállapotba hozzam, érezniük-látniuk kell maguk körül, hogy milyen világnak a részesei. Az nem megy, hogy elmagyarázom nekik, hol játszódik a jelenet, s ahol most zöld színű falat látnak, annak a helyére képzeljék oda a lágert. Annak ott kell állnia. Ezért építjük fel, ha nem is teljes egészében, de részleteiben a táborokat. Ez három, egymástól különböző díszletegyüttest jelent: Auschwitzban téglából épültek a barakkok, Buchenwaldban faházak álltak, a harmadik sátortábor volt. A díszleteket Lázár Tibor tervezi, nyárra már állni fognak, azt akarjuk, hogy a szeptember 30-án induló forgatásig még érlelje, nyűje őket az időjárás.

- Hol lesznek a forgatási helyszínek?

- Igyekszünk Pest környékén, száz kilométeres körzetben megtalálni a főbb helyeket. Nem szeretnék ettől túlságosan eltávolodni a szereplők, kiváltképpen a gyerekek, de a munkatársaim közérzetére is gondolva. Nagyon fontosnak tartom a gyerekek lelkiállapota miatt, hogy esténként otthon legyenek, a megszokott környezetükben, s ne boruljon fel az életrendjük attól, hogy távol kell maradniuk az otthonuktól. A filmkészítés folyamatában egyébként is fontosnak tartom, hogy az ember érezze, este hazamehet a családjához. Otthonról elmenni, oda visszatérni ez azt jelenti, hogy van mibe kapaszkodni, van mire támaszkodni. Inkább fölkelek négykor, utazom több órát, csak este legyek otthon a családommal.

- Mennyi időt szán a próbákra?

- Nem fogok próbálni. Ez a szisztéma Amerikában terjedt el, ahol szinte csak dialógusokból áll a film. Ez a mi filmünkre nem jellemző. Magam is nem egyszer dolgoztam kint úgy, hogy színházi próbához hasonlóan végigpróbáltuk a dialógusokat, a mozgáskoreográfiát. Ilyenkor kiderült, mi megy, min kell változtatni. A próbák tehát nagyon hasznosak, de a mi filmünk egészen más módszert igényel. Azt végképp elképzelhetetlennek tartom, hogy ne adj' Isten, érzelmi helyzetekben próbáljam ki a szereplőimet. Még véletlenül sem szeretném, ha érzelmi energiák mennének veszendőbe a próbák miatt. Kiváltképpen a gyerekeket óvom ettől, s még a válogatás idején is igyekszem olyan helyzetekben megnézni őket, ahol lemérhetem azt is, képes lesz-e valaki teljesíteni, ha ezen felül kérek tőle. Ilyen értelemben hiszek a rögtönzés erejében. Hogy ez hogyan hozza meg az eredményt? A reménység időszakát éljük e pillanatban.

- Megtalálta az operatőrét?

- E pillanatban nem tudom, ki lesz a film operatőre. Az biztos, hogy nem én. Nagyon nehéz feladat hárul a rendezőre, semhogy megoszthassam az energiáimat két ilyen meghatározó funkció között. Akikkel beszélgettem, azokban éreztem, tartanak attól, vajon mennyire akarom ellenőrzésem alá vonni a teljesítményüket. Olyan operatőrt szeretnék magam mellé találni, akit a szükségesnél nem kell jobban ellenőrizni, de azt nem ígérem, hogy nem szólok, ha észreveszem, nem olyan lesz a végeredmény, amilyennek szeretném. De ez természetes. Velem is megtörtént, hogy kicsit puhább volt a kép hangulata, mint amilyenre a rendező gondolt. Ha egy rendezőnek van érzéke ezt előre meglátni, ilyenkor szól. Én szólni fogok. Természetes, hogy nagyon ügyelek a képre, mert ennek a filmnek a legnagyobb ereje a vizualitása lesz.

- Morricone már igent mondott a felkérésre. Milyen szerepet szán a zenének?

- Ebben a hónapban szeretnénk Morriconéval megbeszélni a részleteket. Szeretném úgy forgatni a Sorstalanságot, ahogy Tornatoréval dolgoztunk Az óceánjáró zongorista és a Malena felvételein. Morricone előre megírt zenéjére indult a kamera, a kameramozgást végig a zene vezette. Így akarom a mi filmünkben is, sőt, a belső monológokat is így képzelem el, zenei mértékkel. A forgatókönyvben a monológok belső hangok, a megszólaló zene a lélek zenéje, amely szintén vezetheti a kamerát. Imre ezeket a belső hangokat a regényből mentette át a forgatókönyvbe, bizonyos jeleneteken belül az érzelmi állapotok belső megerősítésére. Abban szabad kezet kaptam tőle, hogy ezekből a monológokból annyit használjak fel, amennyit jónak látok. A vizuálisan erős jelenetekben nem lesz szükség erre a támaszra, egyébként pedig a monológok, akárcsak a zene, mindig kiegészítése lesz annak, amit a film látványa önmagában is képvisel.

- Morricone ismeri a regényt?

- Már elolvasta, mert időközben megjelent olaszul is a Sorstalanság. Nem akármilyen sikerrel, Tornatore például teljesen beleszeretett. Amikor nemrég telefonon beszéltünk, azt mondta, nem gondolta, hogy a holokauszt irodalmában létezik ilyen szépségű remekmű. Hozzátette, sajnálja, hogy nincsenek olyan képességei, mint nekem, mert akkor ehhez a filmhez most ő jönne el mellém operatőrnek.

- Amikor Polanski Pesten járt, meglátogatta filmgyári irodájában. Miről beszélgettek?

- Rövid találkozás volt. Beszélgetés közben is érdeklődve nézegette a falra kitűzött dokumentumfotókat, képeket az eredeti és a tervezett színhelyekről. Korábban mindössze kétszer találkoztunk. Először Szabó Pista mutatott be minket pár éve egymásnak az Európa Filmdíj ünnepségén. Polanski akkor életműdíjat vett át. (Koltai ekkor A zongorista legendájáért és A napfény ízéért az Európa legjobb operatőre díját kapta meg - a szerk.) Másodszor Berlinben találkoztunk, a Szembesítés forgatásának idején. Akkor már A zongorista előkészítésén dolgozott, ő következett utánunk a német Babelsberg stúdióban. Mint régi jó barátját, arra kérte Szabó Pistát, ha helyszínt keresünk, neki is nézzünk helyeket, hol lehetne háborús utcai jelenetet felvenni. Pista nagyon jól ismeri Berlint, Potzdamot, sok ötletet adott neki. Pesti találkozásunkkor felhívta a figyelmemet bizonyos értékes dokumentumfilmekre a korból. Másnap én is ott voltam a filmje premierjén, nagyon örültem, hogy együtt nézhettem meg vele ezt a nagy erejű filmet.

- A sajtókonferenciáján Polanski azt mondta, bizonyára hitelesebb lett volna a filmje lengyel nyelven, de ha nem angolul forgatja, forglamazó híján aligha lenne látható világszerte a mozikban. Hogyan vélekedik erről?

- Nem hiszek ebben. Sokáig mi is angolul akartunk forgatni, de aztán lemondtunk erről. El tudja képzelni, hogy egy koncentrációs tábor közepén a magyarok angolul beszélnek? Mindenki más az anyanyelvén beszél, a magyarok meg angolul? Ez hamis, természetellenes lenne. Nem csak a barátaim adnak nekem igazat ebben a döntésben, hanem az amerikai partnerek is, akik a forgalmazás támogatói lehetnek. Ez a film Közép-Európa ügye, és a regény miatt igazi nagy ügy. Biztos, hogy jól döntöttünk.

- Számtalan hazai és külföldi díj, köztük az Oscar-jelölés és az Európa Filmdíj birtokában rendezőként első filmjét jegyzi majd. Ez az új helyzet hogy érinti?

- Nem tekintem magam első filmesnek. Ha csak technikai munkatársként vettem volna részt a filmekben, akkor úgy érezhetném, hogy életemben most először kerülök át a kreatív oldalra. De máshogy nőttem fel a filmcsinálásban, máshogy alakult a pályám. Szabó Pistával például a kezdetektől mind a mai napig minden alapkérdést, ami meghatározza egy film karakterét, együtt döntünk el. Már régóta azt mondom magamról, hogy filmcsináló vagyok. Nem operatőr, hanem filmcsináló. Filmeket csinálok. Ezért voltak rám kíváncsiak nem csak itthon, hanem a világban is. Amerikában mindig azt mondogatták, "az az érdekes, amit az európaiságoddal hozol". Ez az európaiság az ember iránti érzékenységet jelenti, azt, hogy az ábrázolásban az embert szeretjük jobban minden másnál, az emberhez tudunk nagyon közel kerülni. Márpedig a közel kerülés folyamatát tekintve már régóta nem választom el magam a filmezés más funkcióitól. Mint filmes, most egy másik funkcióban csinálok filmet.

- Kertész Imre részt vesz majd a forgatáson?

- Azt ígérte, amint befejezi új regényét, mellettem lesz, amikor kell. Mindenben segít, amiben szükségem lesz. Ahányszor telefonon beszélünk, biztat, hogy jó úton járok, jó irányban gondolkodom a filmről. Ez megerősít.