A művész életének 75. évében, súlyos betegség után, előző nap hunyt el. A rendező nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Sodrásban, a Zöldár, a Keresztelő, az Orfeusz és Eurydiké. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1963-ban a Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíjával, 1965-ben a filmkritikusok díjával, 1969-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1970-ben a cannes-i fesztivál különdíját kapta.
"Az elsősorban a Sodrásban alkotójaként ismert Gaál István többször is kikelt az irodalmias filmkészítés ellen, és erre megvan minden alapja írja róla Pintér Judit: Ember, ne gyűlöld a halált! című cikkében. (Metropolis, 2005/3. Művei a film nyelvén szólnak, képei, kompozíciói, képírói tehetsége segítségével teszi örök érvényűvé történeteit. Általában személyes élményekből táplálkozó munkái mindig túlmutatnak magukon, és valami egyetemeset fejeznek ki, az emlékezetes képek, hangok, motívumok pedig végigkísérik életművét az első etűdöktől kezdve a legújabb városfilmekig. Gaál nem nevezhető sokműves alkotónak (1963-as indulása óta nyolc nagyjátékfilmet rendezett), azonban - ahogy arról egy vele készült interjúban vall - ha nem is mindig csinálhatta azt, amit akart, de csak azt csinálta, amit akart."
Nagyjátékfilmjei:
| 1985 |
Orfeusz és Eurydiké (Rendező, Vágó, Forgatókönyv) |
| 1980 |
Cserepek (Forgatókönyv, Vágó, Rendező) |
| 1977 |
Legato (Rendező, Vágó, Forgatókönyv) |
| 1971 |
Holt vidék (Forgatókönyv, Vágó, Rendező) |
| 1970 |
Magasiskola (Rendező, Vágó, Forgatókönyv) |
| 1967 |
Keresztelő (Vágó, Rendező, Forgatókönyv) |
| 1965 |
Zöldár (Forgatókönyv, Rendező, Vágó) |
| 1963 |
Sodrásban (Vágó, Rendező, Forgatókönyv) | |