Jóllehet Ternovszky Béla több helyen lelkesen nyilatkozott új filmjéről, a nézők zavarodottan távoznak a moziból. Ők ugyanis valami eredetit vártak, a korábbi frenetikus élmény megismétlődését, ám ehhez képest az az érzésük támad, mintha felültették volna őket, amikor az emlékekre alapozó reklámokkal beültették őket a moziba.

Amikor én láttam a Macskafogó 2-t, Karácsony másnapjának kora estéjén, tele volt a moziterem. Ám ehhez képest az egész idő alatt kuncogásra is alig fakadt a jobbára huszon-harminc éves nézősereg. Én pedig kifejezetten untam.

A film üzletileg nyilvánvalóan nagy siker. Viszonylag kis költségvetés, a pénztáraknál is jelentkező nagy érdeklődés, plusz a macskafogós ajándéktárgyakból eredő járulékos bevételek. Ám az alkotásból magából hiányoznak az eredeti ötletek. Gyermekded történetet, mai hollywoodi háborús filmek és krimik kliséi váltakoznak egymással némi aktuál-, ezen belül olykor globálpolitikai áthallással különösebb szellemesség és látványelemek nélkül.

Az aktiálpolitikai vonatkozások miatt néha az az érzésem támadt, mintha ezt a filmet nem is a magyar, hanem egyenesen az amerikai, vagy valamilyen elképzelt nemzetközi nézőközönségnek szánták volna. A kérdés csak az, hogy lehet-e globális sikere annak, ami nem vált ki igazi lelkesedést a lokális közönségből?