Végre a mozikban a Delta! De bizonyos, hogy nem lesz sikerfilm. Amikor én megnéztem - Cannes-i díj ide, Cannes-i díj oda -, négyen ültünk a moziban.

Viszont a szakmabelieknek és a szakmába törekvőknek fel kell venniük a kötelező alkotások listájába! Minden kockája megtervezett, minden mozzanata szerves folytatása az előzőnek. A fények, a színek, a hangok kezelése, az érzékeny kameramozgásokkal plánozott arcok, tekintetek, a mesterien komponált tájak, egyáltalán a tartalom és a forma egysége miatt a Delta - benne Erdély Mátyás operatőr munkája - tananyag.

Azzal persze nehezen lehet mit kezdeni a tömeghatás szempontjából, hogy a film balladafeldolgozás. Balladára pedig talán ab ovo nem vevő a mozitól mozgalmasságot, gyors fordulatokat, sodró lendületet váró átlagnéző. A Mundruczó Kornél által filmre vitt balladára bizonyosan nem! A történetet már a film elejétől, attól a pillanattól, hogy a két főszereplő tekintete talákozik, előre megsejtjük. Nem is ér meglepetés. A történetből hiányzó meglepő fordulat-e, avagy a mesét mérnöki pontossággal követő formai megoldások művészi hőfokának elégtelensége-e az oka, de a katarzis ezúttal elmarad.