A brüsszeli filmfesztiválon huszonöt kiválasztott alkotás közül a legifjabb hazai filmes nemzedékhez tartozó Mundruczó Kornél Szép napok című művét ítélték a legjobbnak. Szép elismerés. A fiatal rendező, a zsűri és a belga köztévé jóvoltából húszezer euró jutalmat is kapott, amivel a Szép napok forgalmazását segítheti - a Benelux államokban. Tehát ott.

Itthon viszont alig venni észre, hogy ez a film a mozik műsorán van. Pedig ott van. Legtöbbször kora délután vagy késő este bukkan fel. Ennek megfelelően is a díjnyertes film több hét alatt mindössze három-négyezer látogatót szedett össze. Föltételezhető, a Benelux államokban nagyobb közönségvisszhangot kelt.

A Szép napok azonban csak egy példa. A művészfilm kategóriába sorolható magyar filmek többségére 5-10 ezer néző kíváncsi a mozikban. Vannak persze kivételek: Jancsó legutóbbi, groteszkbe hajló műveit 20-40 ezren látták; jóval többen néhány elhíresült elsőfilmes munkát, például Török Ferenc Moszkva terét (73 ezren). És sokan mentek el olyan történelmi témájú, már keletkezésük idején is sajtópolémiát kiváltó filmekre, mint a Sacra Coronára (255 ezer néző) vagy a Hídemberre (288 ezer). A hollywoodi bombasikerek látogatottságával csak egy-egy hazai szórakoztató film vetekedett, legutóbb a Valami Amerika (529 ezer néző).

Magyarországon az évi 14-15 millió mozilátogatónak kevesebb mint tíz százaléka ül be magyar filmre. Franciaországban ez az arány a harminc százalékot is meghaladja. Talán nemcsak azért, mert a franciák jobban szeretik saját filmjeiket, mint a magyarok - ezért is. De azért is, mert a franciák nagy gondot fordítanak arra, hogy a nemzeti film felvegye a versenyt az amerikaival.

Nálunk mindeddig arra sem volt pénzük a forgalmazóknak, hogy nagyobb hírverést csapjanak egy-egy magyar filmnek. Csak kivételek akadnak. Ráadásul, míg francia mintára gyökeret vert és sikeressé vált a magyar filmeket is játszó fővárosi művészmozi-hálózat, a vidéki mozik nagy része bezárt. Általában a multiplexek telepítése adta meg nekik a kegyelemdöfést. Azóta a vidék nem lát magyar mozit. Összegezhető: a magyar művészfilm meg sem tud bukni. Nincs, aki megbuktassa.

Egy kis vigasz: egy most kezdődő kísérlet szerint a Mozgókép Közalapítvány négymillió forintot ad filmenként reklámra, továbbá állja minden magyar alkotás két fővárosi és két vidéki mozikópiájának gyártási költségét. Külön támogatásban részesülnek a magyar filmeket vetítő mozik is, amelyek körét ugyancsak állami segítséggel bővítik vidéken. Volt egy régi, szellemes reklám, így szólt: "Járjon időnként moziba!"