A lap 2010. június 19-ei számában közölt, Balavány György által vezetett beszélgetésben Báron György filmkritikus leszögezte, hogy nemzetközi megítélés szerint pillanatnyilag a magyar Európa egyik legsikeresebb filmművészete. A szaktekintélyek arra keresték a választ, hogy miközben a televíziókban sokan megnézik a magyar filmeket, a mozikban a kelleténél kevesebb az érdeklődés irántuk.

Bereményi Géza író, filmforgatókönyvíró, film- és színházi rendező többek között ezt mondta: "A román filmneknek otthon is nagy a nézettségük. Olyan erős a nemzeti karakterük, hogy ha a világon bárhol megnéznek belőlük néhány kockát, máris tudják, hogy román alkotásról van szó. A román film egyrészt ezért tudta kivívni a nézettségét, másrészt mert a néző önmagára ismer belőlük. Ha megnézünk egy átlagos magyar filmet, abból nem lehet ráismerni Magyarországra és az itteni emberekre. Sokkal többet tudok meg az amerikai filmekből Amerikáról, mint a magyar filmekből Magyarországról. (…) Az élet ebben az országban nagyon sűrű és nagyon veszélyes, de ezek az impulzusok elvesznek, nem lehet megtalálni őket a magyar filmben. Jó lenne például, ha egy magyar filmalkotást nézve egy családapa felismerhetné azt a félelmét, hogy tönkremegy a családja. (…) Ha igazán jó egy film, jóllehet egy réteget célzott meg, azt megismerteti egy másik réteggel.

Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy "Egyedülállóak vagyunk az unióban azzal, hogy a nemzeti filmek forgalmazását nem védi a piacon semmi. (…) A románoknál minden tizedik moziszéket fenntartanak a román filmeknek. Ha a mozitulajdonosnak van tíz terme, az egyikben csak román filmet vetíthet. Magyarországon a mozik több mint kilencven százaléka külföldi kézben van. Hoigyan szeretnénk versenyezni, amikor nincs semmink?"

Pálfi György forgatókönyvíró, filmrendező szerint "egy csomó filmnek inkább a tévében kellene mennie. A közszolgálati tévének volna ebben fontos szerepe. De a köztévé nemhogy megrendelést, vagy pénzt, műsoridőt sem ad ilyen célra. (…) Volt 1931-ben egy törvény, amely kimondta, hogy minden tizedik bemutatott amerikai film után gyártani kell egy magyart. Ekkor futott fel a hazai vígjáték korszaka. De nemcsak a filmtörvénnyel van baj, hanem a médiatörvénnyel is. Amióta liberalizálták a kereskedelmi tévék piacát, azok nem hajlandók a finanszírozás rájuk eső hányadát vállalni. A reklámbevételük hat százalékát kellene magyar gyártású filmekre fordítaniuk, de e kötelezettség alól kibújnak: saját sorozataikat magyar produkciónak hívják, és ha zárt körben bemutatják őket moziban, teljesítették az előírást. "

A hivatkozásként elhangzott magyar filmek címe: Taxidermia, Hukkle, Konyec, Csak szex, és más semmi, Kontroll, Valami Amerika, Üvegtigris, Tibor vagyok, de hódítani akarok, Rokonok, Álombrigád, Köntörfalak, Bibliotheque Pascal