(…) Félezer polgármestert érinthet az összeférhetetlenségi törvény, a háromezerből minden hatodikat.
Pillanatnyilag nehéz megítélni, hogy sok ez vagy kevés. Mindazonáltal a folyamatból kirajzolódik, hogy a helyi nyilvánosság mintha függetlenedne a végrehajtó hatalom helyi szerveitől. Nem annyira, amennyire szükséges volna, de érzékelhetők a változások. Az első lépés az volt, hogy az önkormányzati médium nem igényelhette vissza az áfát, elvégre a szerkesztőség az adófizetők pénzéből létezett. Ez arra késztette a fineszesebb polgármestereket, hogy lemondjanak a kiadói jogról. A "privatizált" újságot, rádiót, televíziót működtető sógor, vadásztárs, üzlettárs már visszaigényelhette az általános forgalmi adót, ami egy kéthetenként-hetenként megjelenő újság esetében akár milliós összeg is lehetett. Ráadásul a médium megmaradhatott a polgármester szócsövének.
A következő lépés az volt, hogy az utazósabb kedvű polgármesterek a nyugat-európai testvérvárosokban azt tapasztalták, hogy arrafelé nem divat önkormányzati tulajdonban tartani a nyomtatott és különösen az elektronikus sajtót. Túl drága ugyanis. Ha viszont a képviselő-testület kiengedi kezéből a helybéli rádiót, televíziót, újságot, akkor helyet vagy időt vásárol magának a médiumban. Úgy fizeti meg a közhasználatra szánt információk közlését, hogy ez lesz a szerkesztőség legbiztosabb bevételi forrása. Vajon melyik nem sógor, nem vadásztárs, nem üzlettárs főszerkesztő engedi meg magának, hogy az önkormányzattól való bevételt veszélyeztesse mindenféle hepciáskodással?
Lassanként tisztult a helyzet, de még mindig szép számmal akadtak olyan polgármesterek, akik jobban érezték magukat, ha cenzúrázták a fennhatóságuk alá tartozó médiumokat. A főiskolás dolgozatírók rendszeresen megemlítik, hogy az elöljáró aláírása nélkül nem mehet kézirat a nyomdába. Vagy hogy a 2002-es önkormányzati választások után az új polgármesterek a saját embereikkel cserélték ki a korábbi főszerkesztőt. Ez több száz újságírót érintett Magyarországon. Nos, éppen a kézi vezérléses módszer hatékonyságát csökkenti az összeférhetetlenségi törvény kiterjesztése. Nem állítom, hogy ez tudatosan történt, a törvényhozók valószínűleg nem mérték föl a döntés következményeit. A helyi médiumok mégis jól járnak. Betölthetik végre azt az ellenőrző funkciót, amely az Európai Unióban jellemzi az egyre kevésbé önkormányzati kötődésű szerkesztőségeket.