Először is üdvözlök mindenkit, Házy Attila vagyok, szakképesítésem szerint operatőr, akként is dolgozom a balassagyarmati televízióban. 22 éves vagyok. 14 évesen jöttem össze a helyi tévével, azóta is együtt vagyunk. Jól érzem magam itthon, nem is vágyódom máshová. Örülök, hogy az itt élőket szolgálhatom. Most viszont nem érzem jól magam. Úgy érzem, mintha mit sem érne az, amit teszek ezért a városért. Körülbelül egy éve annak, hogy új terveket alkottam, alkottunk a balassagyarmati televízióról, amelyben vázoltunk egy lehetőséget a jelenlegi művházas keretekből való továbbfejlődésre. Az elképzelés arról szólt, hogy 12-15 új, saját gyártású műsort indítunk, részben vállalkozói alapon. A terv végül hosszas belső tárgyalás után valóra vált, az adás elindult. Továbbra is egy "friss adásnapon" és két "ismétléses napon" látható adás. A nézők számára látható változás az, hogy 2-3 óra helyett 4-5 órát adunk, amelyben 5-40 perc hosszú saját programok láthatók. (Nem elhanyagolható tény az is, hogy az utóbbi két évben 20 milliót fordítottunk műszaki fejlesztésre. Ez három számítógépes utómunkaállomást, két digitális kamerát és négy digitális videómagnót jelent. A műszaki hátteret szinte le is cseréltük ezzel. Ehhez alkalmazkodik az új műsorstruktúra is.) Kevés élő műsorunk van, mert ennek a feltétele csak részben adott, viszonylag nagy a hibalehetőség a jelenlegi rendszerrel. Inkább a költségesebb, de biztosabb konzervekre álltunk rá. A munka tehát megy, visszajelzésekre hivatkozva biztosan állítható, hogy tetszik nézőinknek az adás.

Februárban viszont egy érdekes üzenetet kaptunk telefonrögzítőnkre. Egy hangja alapján középkorú hölgy aggódik miattunk, úgy látja "megtorpantunk" és kérte "ne hagyjuk elsilányosodni az adásokat".

Mintha sejtette volna, hogy egy közelgő változás első jeleit fedezi fel a "silányságban". (Szerintem még nem silány a műsor, de valóban eltűnt belőlünk a novemberi elán.) Önkormányzati kezdeményezésre áprilisban a Gyarmati Újsággal közös média káhátében megy tovább a munka. A vezetői pályázatot kiírták, az új tévé új élete tehát elindult. Mindössze minket felejtettek ki belőle. Jómagam jártam a polgármester úrnál, aki biztosított arról, hogy nem akartak bevonni az átalakításba, ez az új vezetés ügye lesz -mondta. Ez az ami miatt nem érzem jól magam. Nem tudjuk meddig, kivel, mit, milyen körülmények között (…) dolgozunk. És ahogyan ismerőseimtől hallom, mást képzelnek el a pályázók és a városvezetők balassagyarmati televíziózás alatt, mint mi. A tervezett hétnapos adás, a napi híradó és a regionális televíziózásról hosszas ideig lehetne beszélgetni, de senki sem akar. Én el tudom képzelni, bár nem gondoltam végig hogyan valósítható meg, hogy nézhető is legyen. Tegyük fel valaki ezt már kitalálta és be is nyújtotta tervét a Városházán. Önök szerint mennyibe kerül mindez?

Lépjünk vissza egyet és maradjunk a földön. Számoljunk utána a 7 napos adásnak úgy, hogy csak balassagyarmati témával töltjük meg. Van mivel megtölteni? (Nincs.)

És még egyet vissza. A tévé e pillanatban 14-15 millióból gazdálkodik. Érdemes lenne ennél többet is fordítani tájékoztatására, ha már a focimeccsen szurkoló 2000 ember szórakoztatására 30 millió is jut.
Az is furcsa számomra, hogy nem csak balassagyarmati érdeklődők vannak a vezetői tisztekre. Én a jó helyi televíziót csak helyi emberekkel tudom elképzelni. Jut eszembe, mindezidáig egy pályázó kereste meg stúdiónkat, hogy elképzeléseihez van-e műszaki háttér, esetleg lesz-e aki legyártja azokat. A többi egyelőre nem járt nálunk, hogy egyeztesse tervét a valósággal.

És ha már a valóságnál tartok: a valóságshow-k megjelenésekor felsóhajtottam, de jó, most biztosan gyarapodik a helyi tévét nézők tábora. Remélem, tényleg így történt, mi megtettük érte az első néhány lépést. Ugyanakkor azt sajnálom, hogy a népbutításba beszálló közszolgálati MTV után már csak mi maradtunk nézhetők.

Ha naív vagyok, bocsánatot kérek!

Az önkormányzati képviselő-testületnek pedig bölcs döntést kívánok a cégvezető megválasztásához március huszonhetedikére!