Annak idején Verebes cikkére azért nem hívtuk fel a figyelmet honlapunkon, mert enyhén szólva is ellentmondásosnak tartottuk, hogy az az ember kritizálja a sok tekintetben valóban kritizálható állapotokat, akinek nap mint nap része van a színvonaltalanság újratermelésében akár a szórakoztató műsorokban, akár a Napkeltében vállalt Verebes-alakításokat nézzük. A válaszcikk azonban lehetővé teszi, hogy jelzést adjunk e vitáról.

Ami nincs rendben, az az, hogy - a "tizenkettő egy tucat" vádiratokhoz hasonlóan - az írás lényegében mindenkit és mindent elmarasztal - írja Verebes cikkére reagálva Baló. Nincs különbség. Egyformán bűnösök, hazugok, tolvajok stb. vagyunk valamennyien, dilettáns rablóbanda tagjai - lényegében mindenki, akinek az intézményhez köze van. Ez, így nem igaz. De, mivel Verebes mindenkire és mindenre lő, természetesen talál is. Nem vitatom, hogy bőségesen akad, amit rosszul csinálunk.

Két alapkérdést vet fel a népszerű televíziós: képes-e a magyar köz-televíziózás magas színvonalon, igényesen, ugyanakkor (jelentős) közönséget vonzóan és érdekesen, adott esetben szórakoztatóan prezentálni a (kulturális, tudományos, művészeti, bármilyen) értékeket? Erre könnyedén lehet azt válaszolni, hogy: nem. Vagy hogy csak ritkán. Vagy hogy - eddig - nem képes megfelelni a kereskedelmi televíziózás kihívásainak.

A következő alapkérdés meredekebb: kit érdekel az érték? Másképpen - és kevésbé meredeken: az adófizető milliók pénzéből hány nézőnek kell/érdemes/szabad műsort készíteni? Ugyanis, összefoglalva: az MTV - és a Duna TV - műsorkínálata azt bizonyítja, hogy az értékek folyamatosan jelen vannak a képernyőn. Ám a nézettségi adatok azt bizonyítják, hogy megdöbbentően - mások szerint természetesen - kevesen érdeklődnek irántuk. Egyáltalán: köztelevíziós értelemben mi az, hogy érték?

(A Verebes Istvánnal kapcsolatos más cikkek visszakereshetők honlapunkon a TSCH-kereső segítségével.)