- A bombázásokról is jelentettem az NBC-nek. Fél mérföldnyire voltunk azoktól az óriási erejű robbanásoktól. Az NBC riportereként sikeres karrierem most hamvakban hever, hogy miért? Mert nyilvánosan kijelentettem az iraki televízióban, hogy az amerikai háború, egyszerűen nem működik.

- Televíziós társaságok világszerte közvetítették kommentárjaimat mostantól kezdve a Daily Mirror-nak dolgozom. Nem vagyok dühös és nem sírok, de aggasztanak ezek a médiákkal kapcsolatos jelenségek. A médiumok és a politikusok egy része minden lehetőséget megragad, hogy kritikával illessék azokat a riportereket - tekintet nélkül nemzetiségükre - akik itt a helyszínen dolgoznak. Azt a tévedést követtem el, amit ők rögtön ki is használtak ellenem.
- Még nem döntöttem el, hogy pakolok és itt hagyom Bagdadot vagy maradok. Idő kell, hogy pontosan eldöntsem mit fogok tenni, egyelőre azon rágódok, hogy pontosan mi történt velem. Bármi is történjen soha nem fogom feladni azon alapelvemet, hogy a háborúról a valódi tényeket közvetítsem, függetlenül attól, hogy Bagdadban, a Közel-Kelet más országában vagy Washingtonban vagyok. Itt voltam a bombázásokkor 1991-ben is, ami nagyon hasonló volt, de a valóság mindig teljesen más. Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia, azért jött ide, hogy elfoglalja az országot, kicserélje a kormányt és be akar vezetni minket egy új korszakba. Ez most egy teljesen más légkört teremtett meg a helyi lakosok között, mint az 1991-es beavatkozás.
- A Ba'ath párt, 34 éve van hatalomban Szaddam Husszein vezetésével. Tariq Aziz elmondta nekem, hogy az Egyesült Államok 25 millió iraki ember agyát akarja átmosni, mivel ezek az emberek ugyanazt gondolják, mint Szaddam. Néhány hónapja az irakiak hivatalosan és személyesen is kijelentették: "harcolni fogunk az amerikaiak ellen, ha kell helyi gerilla harcokat folytatunk ellenük."

- Ezzel szemben az iraki ellenzékiek csoportja azt állította: "Gyerekjáték lesz az egész, hisz mindenki felfog lázadni Szaddam ellen." A harcmezokőn a valóság, azonban egészen mást produkált. Most láthatjuk a valóságban is, hogy az iraki nép elszánt és a kormányával együtt harcol. Helytelennek tartom, hogy ezt bárki kritikával illese csak azért, mert én így látom a helyzetet. Riportjaim, gondolataim célponttá tettek engem is az Államokban, akik azzal vádolnak, hogy ezáltal segítséget adok és megkönnyítem az ellenség helyzetét. Le kell szögezzem, nem akarom se segíteni, se megkönnyíteni az ellenség helyzetét. Én csak azt akarom, hogy el lehessen mondani az igazságot.
- Azért jöttem Bagdadba a csapatommal, mert szükség van rá, hogy az iraki oldalt is hallhassa, láthassa a közvélemény. A villámháború elve megdőlt, amit az Egyesült Államokban korábban ígértek. Komoly vita alakult ki az Egyesült Államokon belül is a csapatok erosítéséről, ide-oda ráncigálásáról és késlekedéseikről. Ez nem azt jelenti, hogy egyelőre a dolgok rosszul mennek. Minden haláleset egy veszteség, de egyelőre határértéken belül vannak. Éjjel-nappal hallom a B-52-es bombázók és az iraki légvédelmi rakéták hangját. Akárcsak Afganisztánban és Vietnámban, az Egyesült Államok roppant nagyerejű tűzerőt bocsájt ellenségére, annak reményében, hogy megtörje annak védelmi rendszerét.
- A Tet Offenzíva alatt Vietnámban egy amerikaiak által elfoglalt városba érkeztem, amely szó szerint porrá volt rombolva. A Vietkongok megpróbálták visszafoglalni a várost, már a parancsnoki épületet fenyegették, így tüzérségi csapást kellett elrendelni, amely számos áldozattal járt saját csapatukból is. A velünk tartózkodó őrnagy megkérdezte: "Hogyan történhetett ez meg?", egy katona válaszolt rá: "Uram, ahhoz, hogy megmenthessük, elöbb le kellett rombolnunk a várost."

- A Bush és Blair adminisztráció nem szeretné ha ezt a címkét rájuk ragasztanák ebben a háborúban. A probléma azonban fenn áll, mivel az ellenőrzőpontoknál mindenki gyanús, minden férfi, minden asszony és gyermek, amióta öngyilkos merényletet követtek el ellenük. A gyanakvás pedig egyre nő. Délen nem voltak számottevő felkelések. Ahogy folytatódnak a harcok Bagdad bevételéért, úgy növekszik a civil áldozatok száma is. Ez a kísértet csak növekedik, ahogy a háború folytatódik. Az amerikai és brit hadvezetésnek jól át kell gondolnia minden egyes további lépését mielőtt bármit is tenne. Nem hiszem, hogy meg lehetne jósolni a háború végét, de erre számtalan forgatókönyv létezik. Bagdad ostroma…különleges erők bevetése Szaddám ellen. A Pentagon optimista fele, azonban egy merész akcióban hisz.

- Ki hitte volna, hogy Umm Qasr városát 6 napig tartják a város védői vagy, hogy a jól kiképzett amerikai tengerészgyalogság néhány katonáját öngyilkos bombamerénylettel is hatástalanítani lehet? Ez több mint West Bank vagy a Gaza-i övezet és nagyon sok olyan hely van még az országon belül, ahol további gócpontok alakulhatnak ki. Az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának óvakodnia kell a továbbiakban ezktől a forgatókönyvektől. A haderők benyomulásával egyidőben a helyiek ellenállnak, aztán öngyilkos bomba merényletekkel tartósítják a helyi konfliktusokat.

- Az irakiak nem palesztinok, mert az irakiak nagyon jól fel vannak fegyverezve. Tudjuk, hogy a világ ambivalens - kettéosztott - a háborúval kapcsolatosan, ezért is hiszem, hogy fontos az eseményeket itt a helyszínen figyelemmel kísérni. Nem azért vagyok itt, hogy szupersztár legyek. Itt voltam 1991-ben is és nem érzem, hogy nagyobb lettem volna azóta. Néhány riporter könnyen ítélkezik másokról de ez nem az én stílusom. Mindkét oldalt képviselem és azt tudósítom, amit a saját szememmel látok. Nem okolom az NBC-t döntésükért, mert ismerem azokat a kereskedelmi piac által gerjesztett nyomásokat, amik kívülről ránehezednek. Azt sem hiszem, hogy maga a Fehér Ház a felelős az elbocsájtásomért. Én csak a helyi eseményeket akarom elmondani a legjobb tudásom szerint, de úgy látszik a valóság néhányakban csalódást és felháborodást okoz.