Az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című, szokásos hétfői beszélgetésében Tölgyessy Péter kifejtette: Horn Gyula baloldali kormányának és a csak saját közössége iránt toleráns bal-liberális médiaelitnek jelentős volt a szerepe a torz magyar médiaszerkezet létrejöttében. A közíró szólt a jobboldali sajtó háborús hangvételének okairól és az internet szerepéről. Kimondta azt is, amit a Telescholában 15 éve tanítunk, hogy a magyar kereskedelmi televíziók hírműsorai ugyanolyan szórakoztató adások, mint a szappanoperák, vagy az akciófilmek.

- A Rábai Balázs által készített interjú abból a hírből indult ki, hogy a Magyar Televízióban a külső gyártásban készült Nap-keltét belső gyártású reggeli műsorral váltották fel. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy ez hozhat-e pártsemlegességet?

- Az a félelmem, hogy igazi mély, gyökeres váltás aligha fog most bekövetkezni. Eléggé valószínű, hogy a dolog azért történt, mert a kormány levett a televízió költségvetési támogatásából 7,1 milliárd forintot, ami nagyon sok pénz. Emellett hitelt kellett volna felvenni ahhoz, hogy rendesen be legyenek rendezve a stúdiók. Ehhez nem adja hozzájárulását a kuratórium és nem adnak pénzügyi garanciát. Könnyen lehet, hogy a lépés a tévé vezetésének erre adott válasza, s nyilvánvalóan a következő kurzushoz való igazodás is. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ezt a reggeli műsort elindítani sem lett volna szabad abban a formában a kilencvenes évek elején. Akkor egy iskola volt, hogy adjunk ki gebinbe minél több műsort külső szállítóknak, ami szerintem már anyagilag akkor is megengedhetetlen volt. Bombaüzlet volt annak, aki csinálta, és a közszolgálati Magyar Televízió leépülésének kezdete. Az is nyilvánvaló volt, hogy mindig eléggé egy irányba húzott ez a műsor és egy elavult képi világgal úgy bulvárosította a politikát, ahogyan nem kellett volna. Az új műsorról nagyon nehéz nyilatkozni. Az látszik, hogy nagyon olcsó megoldásokra törekszenek. De nagyon nagy bajban van a közszolgálati televízió. A 10 százalékos nézettsége nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony. Egy jól menő közszolgálati tévé nézettsége meg szokta haladni a 20, de nagyon gyakran a 30 százalékot, néha ennél is többet. Nálunk meg teljes leépülés van, amihez képest nagyon sokba kerül, ami vitatható pénzkifizetésekkel, eléggé jól érzékelhető pénzkivételekkel társul.

- Miként jutottunk el idáig?

- A magyar sajtó fokozatosan, látványosan fölszabadult a pártállam uralma alól a 80-as évek második felétől, noha akkor is voltak tabu témák. Egyértelműen kialakult az a médiaelit, amely egyensúlyozott a közönség és a politika elvárásai között. Ezt nagyon sok esetben nem lehetett másként csinálni, csak valamilyen cinizmussal. A rendszerváltás első szakaszában sokat tett a magyar média azért, hogy megfelelő legyen a rendszerváltás. Aztán kialakult egy furcsa helyzet. A médiacsinálók azt tekintették ideálisnak, ami a nyolcvanas évek végére kialakult: fölszabadulás a politikai vezényszavaktól és lényegében függetlenség a tőkétől. Azt gondolták, hogy ez így fog folytatódni a rendszerváltás után is.

- S miért nem folytatódott?

- Ilyen sehol a Földön nincs. Olyan, hogy nincs se tulajdonosi, se politikai befolyás, ellenben az újságíró a kedvére mozoghat a világban, ilyen sehol nincsen. Az a régi képlet sincsen, hogy a sajtóelit mélyen lenézte a pártállami politikai elitet, ugyanakkor a végső utasításokat elfogadta. Amikor a sajtóelit találkozott az első szabadon választott, legitim kormánnyal, akkor rögtön kiderült, hogy ennek a fölállásnak mekkora problémái vannak. A szabadon választott kormány azt mondta, hogy nekem óriási felhatalmazásom van, engem nem az oroszok tettek a helyemre, hanem a nép, a sajtóelit viszont megpróbálta az addigi kliséket alkalmazni. És volt még egy probléma. A jobboldali kormány nagyon távolinak tűnt ettől a médiaelittől. A médiaelit alapvetően reformértelmiségi volt, alapvetően baloldali, amely magát nagyon szívesen nevezte liberálisnak. Tőle hallatlanul távoli volt egy olyan politikus, mint mondjuk Antall József kormányfő. Akkor a sajtóban azt gondolták, hogy szinte a kriptából szökött elő Antall József, s hogy ez egy mulandó dolog; félreértette a magyar nép a helyzetet. Szinte még föl sem állt a kormány, máris, szerintem, türelmetlen támadások érték. Ez a sajtóelit végtelen türelmetlenséget árult el minden más kultúrájúval szemben. Azt mondta magáról, hogy toleráns, de valójában a saját közösségének hibáival volt toleráns. Szinte egészpályás letámadásban volt minden más kultúrájú politikával szemben. A jobboldal meg úgy érezte, hogy ebben a sajtóban nem ismer magára, ez nem az ő sajtója. Már száz éve mondogatják Magyarországon, hogy a budapesti sajtóelit velejéig romlott, gyökértelen és nemzetrontó. Ezek a nagyon durva állítások '89-ben ismét előjöttek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezekkel Antall József nem azonosult, de a taxisblokád idején, nehéz szívvel, de belekezdett egy hatalmi médiapolitikába.

- Mindenesetre a médiaszerkezet nem igazán változott a '90-es évek második feléig.

- Lényegében egyáltalán nem. Ugyanazok maradtak a sztárok, és ugyanaz volt a nyilvánosság szerkezete, mint a rendszerváltás előtt. Ilyen sehol a térségben nem volt. A rendszerváltások után általában elsöpörték a korábbi sajtóelitet. Magyarországon a jobboldal úgy érezte, hogy ez a sajtóelit médiamonopóliumra törekszik, és nem engedi meg, hogy neki meglegyenek a fórumai, s ilyeneket egyre inkább erővel próbált magának teremteni. Orbán Viktorban már semmi kétely nem volt: vagy engem ölnek meg ezek a sajtóelitek, vagy én ölöm meg őket, s fölépítem a magam sajtóbirodalmát. És akkor kezdett háborúban kiépülni a jobboldali sajtó. Ez egy háborús logikájú sajtó mindmáig, harci lapokkal, harci fórumokkal.

- Mikortól számítja a médiaszerkezet megváltozását?

- Az a véleményem, hogy a késő szocialista médiaelit uralmát furcsa módon a szocialista Horn Gyula döntötte meg. Ő egyszerűen átlépett a sajtóelit véleményén. Olyan döntéseket hozott, hogy ennek a számára legkevésbé elfogadható része ne juthasson kereskedelmi csatornához. Teljesen egyértelmű, hogy a pályázatelbíráló bizottságban a legjobbnak ítélt pályázat (a TV3-é - a szerk.) nem kaphatta meg a kereskedelmi csatornát. Ebben a kérdésben kiegyezett a jobboldallal. Akkor lett végérvényesen és egyértelműen jobboldali újság a Magyar Nemzet, és megteremtettek egy olyan - a térségben szokatlan - tőkeerős kereskedelmi, főként televíziós médiarendszert, amely rázúdult a közszolgálati televíziózásra. (Például Lengyelországban mindmáig nincs átfogó kereskedelmi televíziózás) A televíziózásban, a rádiózásban, illetve a nyomtatott sajtóban a tőkés befektetők által finanszírozott médiumok átvették a vezető szerepet. A bulvársajtó mellett nagyon jól látszik ez a hírműsorokban is. Ezek ugyanolyan szórakoztató műsorok, mint a szappanoperák, vagy az akciófilmek. Mindig történik valami, a hírekben is rettenetes izgalom van, de az egész úgy van tálalva, hogy három-négy nap után elfelejtem az egészet, csak arra emlékszem, hogy izgultam. A kereskedelmi tévék óriási csalódást okozhattak a régi médiaelitnek. Az elején azt gondolták, hogy ez lesz majd a mi világunk, a politikától védett világ. Kiderült, hogy a kereskedelmi adók a pénzkeresés világai, ahol azért gyűjtenek össze nézőket, hogy a reklámokat el lehessen adni. Minél olcsóbb műsort próbálnak csinálni. A régi sztárokra egyszerűen nincs szüksége ennek a rendszernek. Külföldről átvett licencek alapján szaladnak a műsorok. Jó arcú, fiatal, betanított munkásként fölvett műsorvezetők vannak és a régi sztárok egyszerűen nem tudtak együttműködni ezzel a rendszerrel, akiknek a befolyása mára nem csak a politika, hanem a média világában is megtört. Ezen kívül hallatlanul fontos a megyei lapok szerepe. Vidéken már csak nagyon kevesen olvasnak országos napilapot. A kisvárosokban, a városokban alig van polgármestertől független nyilvánosság. A helyi tévé, a helyi lap szinte mindenütt a polgármester befolyása alatt áll. A legnagyobb újdonság talán az internet előretörése. A fiatal generációban vannak már olyan befolyásos emberek, akik büszkén jelentik ki, hogy öt éve nem olvastak napilapot csak az internetet.

***

Az interjú végén Tölgyessy Péter kifejtette: létrejött egy olyan sajtószerkezet, amelynek nagyon sok fóruma szinte lehetetlenné teszi, hogy bonyolult kérdéseket megbeszéljünk Magyarországon. Ma csak egyszerű ügyeket egyszerűen lehet kommunikálni. A biztató fejlemények között említette, hogy az internetes újságírás nem a médiaháborúban született. A rádiók - amelyek iránt kevésbé érdeklődik a politika - egyre inkább terepei az értelmes beszédnek. Figyelemre méltóan tényszerű a Hír TV hírblokkja is. Az alkotmányjogász szerint a helyzet változásához a következők kellenének:

- Változnia kellene a közönség értékrendjének! Polgári közönségre enne szükség, amely nem az előítéleteit akarja megerősíteni, hanem tájékozódni szeretne!

- A konszenzus elvre felépített médiamodell teljesen megbukott, ezért világossá kellene tenni, hogy a kormány a felelős a közszolgálati médiumokért! Ha ez így lenne, tehát a miniszterelnök felelőssége megvolna, akkor nem a tizenkettedik lándzsás kerülne az intézmények élére, hanem az adott oldal legjobbja, aki legalább a szakma és világ előtt nagyobb felelősséggel működtetné az adott intézményt. Az is világos, ha ez így marad, akkor a sajtó nem enyhíteni tudja a bajainkat, hanem növeli - jelentette ki Tölgyessy Péter.