Nyílt levél

a Magyar Köztársaság kormányának és országgyűlési képviselőinek

Tisztelt Hölgyek és Urak!

A Magyar Televízió 1650 dolgozója nevében szólunk Önökhöz.

A helyzetünk tarthatatlanná vált. Mind anyagi, mind erkölcsi, mind politikai értelemben. Önök most arra készülnek, hogy jövő évi költségvetésünket harminc százalékkal csökkentsék. A költségvetési terv jövőre – semmivel sem indokolható módon - hétmilliárd forintot kíván elvonni tőlünk. Mindezt úgy, hogy a dolognak egyfajta büntetés jellege is van, hiszen a közmédiák közül egyedül bennünket sújtanak ilyen szankcióval, a rádió a tavalyival megegyező mennyiségű pénzt kaphat, a Duna Televízió pedig többet is, mint tavaly. Az MTV dolgozói azonban nem szolgáltak rá a büntetésre!

Megalázó és politikailag káros egyik képviselőtársuk javaslata, melyben csaknem két és félmilliárd további elvonást javasol tőlünk. A képviselő úgy fogalmaz: „több szempontból is indokolható” ez a lépés. De egyet sem említ. Ha tudna, említene, de nincs ilyen elfogadható indok! Tiltakozunk és kérjük Önöket, vessék el ezt a javaslatot, ahogy azt a parlamenti bizottságok is tették korábban!

Nem kérünk kiváltságokat! Az életben maradásra kérünk esélyt! Arra, hogy az ország lakossága a távirányító 1-es gombjának megnyomásával továbbra is az ötvenkét éve megszokott programját kaphassa! Az az 1650 szakember, akiknek a képviseletében írunk, érti a dolgát és semmit sem tehet a dolgok alakulásáról.

Sem a kuratóriumot, sem vezetőinket nem mi választottuk. Csak szemlélői és áldozatai vagyunk a folyamatoknak. Nem mi keresünk milliókat, nem mi kapunk mesés jutalmakat, nincsen bulvárlapokba illő végkielégítésünk, az itt dolgozók 95 százalékának négy éve nem változott a bére

Nincsenek munkaeszközeink sem! Új épületbe költöztünk, ám megfelelő módon már nem rendezhettük be azt: a szükséges műszaki beruházásokra nem kaptuk meg a korábban ígért pénzt. Így aztán most az új stúdiók mellé, közvetítő kocsik állnak és azokból megy az adás… Isten óvjon bennünket attól, hogy a matuzsálemek közül akár egy is betegeskedjen! Versenyképes terméket kell előállítanunk – eszközök nélkül. Ráadásul az új ház sem hoz örömöt, nem eredményez előre lépést: mindenki tudja ugyanis, hogy ha csak annyit szánna a köz televíziójára a költségvetés, mint tavaly, már akkor is bajban lennénk, hiszen közben egy olyan házba költöztettek bennünket, amelynek bérlete évi két és félmilliárd forinttal növeli meg a költségeinket.

Az ezzel kapcsolatos döntést ugyancsak nem mi hoztuk, hanem a pártpolitika kiválasztottai.

Nem kérünk kiváltságokat! Csak az életben maradás esélyét kérjük, csak azt, hogy a startvonalhoz állhassunk a versenyfutásban!

És közben csodálkozunk: miért kell nekünk többet fizetnünk a sugárzásért, mint a versenytársaknak (az Antenna Hungária tőlünk csaknem kétszer annyit kér, mint a kereskedelmi televízióktól, azaz évi több mint hét milliárd forintot!); vagy például miért kell nekünk 25 százalékkal többet fizetnünk a javakért: miért nem igényelhetjük vissza mi is az ÁFA-t, mint kereskedelmi versenytársaink?

Európa országainak döntésképes politikusai bizony másként viszonyulnak a köztévéjükhöz, mint azok, akik a jelenlegi helyzet kialakulását itthon elősegítették. MÁsutt a folyamatok éppen ellenkezőek azzal, amit ma a hazai médiapolitika diktál!

A Magyar Televízió nem is olyan régen Európa rangos alkotóműhelye volt. Ami azonban ma zajlik a falai között, az a feltételek drámai romlása miatt már semmiben sem hasonlít a hajdani fénykorra.

Az intézmény dolgozói egyre nagyobb aggodalommal figyelik az óbudai folyamatokat. A kuratórium

többszörösen is megosztott, tagjainak nyilvános írásaiból és nyilatkozataiból tudjuk, hogy soraikban politikai csatározások zajlanak, a jelek szerint nem urai a helyzetnek. Az ügyvezető alelnök távozását ugyan nem kívánják, de munkáját ugyanakkor nem könnyítik meg. Ugyanebben a testületben mások viszont kizárólag az alelnök lemondásában látják a kiutat… A kuratórium elnöksége nem szavazza meg annak a banki hitelnek a felvételét, amelyről korábban éppen ő határozott úgy, hogy szükségünk van rá. Akik most nemmel szavaznak, azt mondják, az MTV vezetőinek teljesítménye elégtelen. Ám nincs eszközük tenni ez ellen…

Jogi patthelyzet alakult ki, és ez a helyzet kilátástalannak tűnik. Közben mindenki tudja, hogy száguldunk a szakadék felé, és csak perceink vannak hátra.

Ebben a nyomorult pénzügyi helyzetben sejtjük mi vár ránk: elvtelen elbocsájtások, megint. Értelmetlen megtizedelés. A Magyar Televíziónak nincs, mert nem is lehet jövőképe, stratégiája: kiszámíthatatlan folyamatokra, behajthatatlan ígéretekre építve hogyan is lehet hosszú távú programot alkotni? Vannak feladataink, melyeknek teljesítését a közvélemény rendre el is várja tőlünk, ám a munkavégzéshez nincsenek elégséges forrásaink! És mivel a köztévének önhibáján kívül folyamatosan fogynak az eszközei, tehát egyre inkább fogynak a nézői is. Így aztán tehetetlenségükben csak a létszámunkkal foglalkoznak azok, akiknek hatásuk lehet az életünkre. És nem veszik észre, hogy az egész művelt világ más irányba mutat: előbb a feladatot kell meghatározni, ahhoz az eszközöket és ahhoz a végrehajtó személyzetet! De nálunk minden fordítva van…

Pedig létezik törvényes kiút!

Néhány éve már mindenki tudta a megoldást: ki kell dolgozni a Magyar Televízió normatív finanszírozását! Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk előtt a közösség csatlakozási feltételként szabta a közmédia rendbetételét. 2004 (!) július 19-én meg is született egy kormányhatározat, amely felelőssé tette többek között a pénzügyminisztert a normatív finanszírozás kidolgozásáért. Azóta sem történt ez ügyben semmi! Senkit sem számoltattak el, nincs felelős, mintha ez nem lett volna leírva és kihirdetve.

Pedig mindenki tudja, hogy itt a titok nyitja! Ha megnézik a fenti táblázatokat, láthatják: más országok vezetői erre már rájöttek. Lehet, hogy azt a bizonyos kormányzati döntést nem is gondolták komolyan? Csak egy gesztus volt az Uniónak? Gondolják, hogy ezt az Unióban nem látják? Néhány napja már levélben adott hangot aggodalmának az European Broadcasting Union két vezetője. Megszólaltak az MTV jövőjét féltve a külhoni magyarok is. Okkal növekszik az aggodalom…

Mi nem gyűjtünk aláírásokat, nem hívjuk össze a barátainkat, hogy kézjegyük begyűjtésével nyomást gyakoroljunk Önökre. A közalapítványt és azon keresztül a közszolgálati televíziót Önök, parlamenti képviselők alapították, s ezért a működőképesség biztosítása is az Önök felelőssége. A józan észre, a kötelességtudatra és a tisztességre apellálunk.

Kérjük Önöket, döntéseikkel járuljanak hozzá, hogy megszülethessen egy működő közszolgálati televízió! Higgyék el, mi meg akarjuk csinálni azt a tévét, amit szeret, és amire büszke az ország! Dokumentumfilmeket akarunk készíteni, gyerekműsorokat sugározni és színházi előadásokat vinni az otthonokba. Híreket akarunk mondani, nívósan szórakoztatni, tanítani és nevelni. És nagyon szívesen búcsút intenénk a politikai marakodásnak.

Mi más volna a közszolgálatiság?

Tisztelt kormánytagok, képviselő Hölgyek és Urak!

A huszonnegyedik óra utolsó percében vagyunk! Kérjük Önöket, hallgassanak a lelkiismeretükre, tegyék meg, ami a dolguk, hassanak oda, hogy az ország lakosai állampolgári jogon megkaphassák, ami jár nekik: a működő magyar közszolgálati televíziót!

Mi készen állunk rá, hogy megcsináljuk!

Budapest, 2009. november 17.

A Magyar Televízió Zrt. Üzemi Tanácsa