A MUOSZ Etikai Bizottságának 8. sz. Tanácsa

Tisztelt Etikai Bizottság!

E. B. 30/2003. számú határozatukat, amelyben - tárgyalás mellőzésével - szigorú megrovás büntetést szabtak ki rám, tudomásul veszem, az ellen fellebbezést nem nyújtok be. A szigorú megrovást az általam elkövetett hibával arányban állónak tartom.

A büntetést ugyanakkor megtiszteltetésnek fogom fel abban az értelemben, hogy szakmánk és általában a közélet - itt nem részletezendő - mai állapotában is, ennek általános morális nívójától eltekintve valódi szakmai, újságíró-etikai mércével mérik a Népszabadságot és ezen belül személyemet. Az ellenkezőjét éreztem volna bántónak.

Mindemellett természetesen jobban esett volna, ha talán nem tárgyalás mellőzésével hozza meg a bizottság határozatát, hanem legalább kísérletet tesz személyes meghallgatásomra (nem tartottam volna igényt rá), kíváncsiak lettek volna mentő körülményeim előadására (nem adtam volna elő ilyeneket), enyhítő körülményeim felől érdeklődtek volna (nem tartok számon ilyeneket). Megkérdezhették volna: "Főszerkesztő Úr! Nadragulyát evett aznap? Zavart állapotban volt? Hiszen hosszúnak tűnő újságírói pályafutása alatt eleddig egyetlen rész-helyreigazítása sem volt, sőt ilyet írásai miatt eddig soha senki nem is kért Öntől." Ennek felvetése is csupán azért jut eszembe, mert nevemre kézbesített határozatukban szó szerint ez áll: "…az etikai felelősséget a végeredményen túl abban is vizsgálni kell, hogy ténylegesen mi történt, ki mit tett, illetve nem tett az »üzenet« nyilvánosságra hozatala előtt." Mindez azonban érdektelen mellékkörülmény.

Ugorjunk.

Érdemi észrevételemre térve, problémát mindössze az eljárást megindító személy (Halász János frakcióvezető-helyettes úr) mögötti szervezet, a Fidesz-MPSZ jelent. Miként a jogban ismeretes az alkalmatlan eszköz és az alkalmatlan tárgy fogalma, kérdezem: alkalmas szervezet-e etikai felelősségre vonásom kezdeményezése tárgyában a Fidesz-MPSZ?

A kérdés indoklásául előadom, hogy

1) A Fidesz - MPP 2002 áprilisában a Budapest, Kossuth téri nagygyűlésén - sajnálatos módon - éppen Teller Edére hivatkozva levelet olvastak fel, amely levél épp úgy nem volt hiteles, mint a Népszabadságban megjelent posztumusz levél, akkor sem ha a felolvasott levelet Teller professzor utólag részben igazolta.

Hangsúlyozom: mindez a lényegen egy karcolást sem változtat, csupán kérdés, hogy a Fidesz velem kapcsolatos mély erkölcsi felháborodása arányban áll-e a körülményekkel?

Úgy gondolom arányban áll. Ami persze csak úgy lehetséges, ha a Népszabadságra és személyemre nézve más, szigorúbb morális mércék érvényesek, mint az eljárásban aktivizálódó szervezetre.

2) Az eljárást kezdeményező Halász János (Fidesz) beadványában így fogalmaz: "…fontosabb azonban, hogy az újság a közzététellel súlyosan megsértette egy világhírű magyar tudós emlékét…". Ugyanennek a pártnak az egyik reprezentánsa, Illés Zoltán képviselő úr - mint ismeretes - Teller professzort (Kondor Katalin szerint Ede bácsit) tömeggyilkosnak nevezte.

Illés Zoltán úr annak rendje módja szerint állítását visszavonta, elnézést kért. Ezt akceptálnunk kell. De kérdés: ha Illés Zoltán ezzel a ráadásul a Népszabadságban megjelentekhez képest összehasonlíthatatlanul durvább megnyilatkozást helyre tette, miért nem tette helyre saját ügyét elnézést kérő nyilatkozatával a Népszabadság főszerkesztője? Ez csak úgy lehetséges, ha a Népszabadság főszerkesztőjére nézve mások az érvényes etikai kritériumok, mint a Fidesz- MPSZ valamely prominensére nézve.

Elfogadom.

3) Ami az erkölcsi felháborodás szintjét, annak átélését illeti, a maximumot Kondor Katalin mellett Schmitt Pál (a Fidesz - MPSZ alelnöke) nyújtotta.

Egy szeptember 23-án elhangzott interjú alapján: "…de érdekes módon, amikor a zürichiek kezdték a szervezést, hogy tüntetnek és helyfoglalást akartak kérni, akkor azt mondták, hogy ők már nem tulajdonosok. Idő közben eladták a Népszabadság-részüket egy orosz, egy új orosz cégnek." A szöveget a Hír TV honlapján "A Népszabadság tulajdonosa többségében egy orosz" címmel közölték. Ez a közlemény a Magyar Nemzet és a Fidesz internetes honlapján szeptember 24-én délig volt olvasható. Az információt ezt követően eltávolították. Schmitt Pál a Népszabadság számára sem telefonon, sem e-mailen nem volt elérhető.

Szeptember 26-án, az interjút követő 4. napon délután Schmitt Páltól a következő magyarázatot kaptuk: "Most nyitottam meg az e-mailjét, 26-án reggel a repülőtéren. Sajnálom, hogy nem tudtunk előbb kommunikálni. Az információim egy svájci magyartól származtak, valamint a Népszabadság és a Ringier honlapjairól. Remélem nem azon voltak meglepődve, hogy esetleg tévedésből orosznak mondtam az amszterdami céget. Ez részemről biztosan nem pejoratív, mondhattam volna tévedésből franciát, finnt vagy bármi mást. A tulajdonosváltozást a honlapokról vettem. Rosszul esett, hogy hazugsággal vádoltak csupa nagybetűvel, mert az végképp távol áll tőlem."

A szöveg hosszas elemzése nélkül kiderül: a Fidesz - MPSZ alelnöke - ami az etikai kérdéseket illeti - más bolygón él, mint a Népszabadság és annak az olvasókat habozás nélkül megkövető főszerkesztője. A Fidesz - MPSZ ellenem indított eljárását ennek tudomásulvételével (is) elfogadom. Kifogást így a feljelentő személyével kapcsolatosan sem emelek.

(Ui.: Ha már a viszonyok úgy általában szóba kerültek és fentebb Schmitt Pállal kapcsolatban a Magyar Nemzet is megemlíttetett: a lap egy alkalommal néven nevezve utalt rá, hogy az átvilágítási törvénnyel kapcsolatban érintett lehetek. Minthogy az embert nem csupán barátai, hanem ellenfelei is meghatározzák, természetesen nem emeltem kifogást. Hónapokkal később - más lapkiadási ügyben - Liszkay Gábor főszerkesztő úrral telefonon beszélve azért megemlítettem az esetet és kérdeztem: átküldjem-e telefaxon átvilágításomról készült hivatalos irataimat? Nem helyreigazítás végett, csak úgy. Nem szükséges - volt a válasz. És valóban. E. P.)