Csak tudnám, hogy kinek üzen a magyar középhatalom Budapestről? Az Európai Uniónak? Van annak elég baja így is, lám, most nézegetheti a nyomuló magyar középhatalmat. Lehet, hogy Amerikának üzentünk? A parti őrség aggodalmasan figyel, mi lesz, ha megjelennek a magyar középhatalom csatahajói. De a Wall Street lelkes: jönnek a magyarok, jönnek a magyarok! - hangzik innen is, onnan is. Lehet, hogy a szomszédoknak nyilatkoztak közférfiaink: mi középhatalom vagyunk, jól vigyázzatok! Ilyenkor Bukarestben és Belgrádban, Pozsonyban és Zágrábban szeretettel gondolnak a magyarokra. Szeretnének magyarok lenni, ehhez a jóféle egyenes beszédű, baráti magyar középhatalomhoz tartozni. Hát sajnos az nem megy, tetszettek volna magyarnak születni. De nem vagyunk rossz emberek, meghúzódhattok ti is egy igazi középhatalom árnyékában. Mi lesz, ha a cseh Klaus, a szerb Kostunica, az ukrán Juscsenko és a román Basescu is középhatalomról álmodik?

(…)

Hallom, hogy "azokban az esetekben, amikor nem volt szabálytalan a privatizáció és nem volt korrupció sem, de nemzetgazdasági érdek, hogy az adott vagyontárgy állami tulajdonban legyen, azt kell mondani a tulajdonosnak: - Legyen kedves, adja vissza". Egy középhatalom nem lehet kishitű. "Ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves, adja vissza, annak nyomatéka van." A nyomaték, az nyomaték. Lehet, hogy szerbül mondta, hogy mindenütt jól értsék. Ilyenkor esni kezd az eső, esik, esik, esik hajnaltól alkonyatig.

Egy reggelen a szlovák miniszterelnök nyomatékkal mondja: - Szlovák nemzetgazdasági érdek, hogy a Slovnaft szlovák kézben legyen. Magyar Mol, legyen kedves, adja vissza! A horvát miniszterelnök délben nyilatkozik: - Horvát nemzetgazdasági érdek, hogy az INA horvát maradjon. Magyarok, adjátok vissza! Nem adjuk az Adriát sem, ki a magyarokkal! Délután a bolgár elnök: - Bulgária eladta ősi nemzeti takarékpénztárát, magyar OTP, adja vissza! Este Tariceanu elgondolkodik. Most írják ki a román takarék, a CEC privatizációját, és elindult érte az OTP. No, azt már mégsem! Éljen a kelet-európai nemzetek kölcsönös nacionalizmusa! Isten éltesse Seselj vajdát, Vladimir Meciart, ki ne mondd…

E középhatalomnak se felelős kormánya, se felelős ellenzéke. Reméltem, hogy a kormány kidolgoztatja az ország egységes külpolitikai, külgazdasági és biztonságpolitikai stratégiáját, egyezteti az ellenzékkel, hogy legyen mihez kapcsolnia a nemzeti fejlesztési tervet. Kitaláltatja, milyen szerepet kíván Magyarországnak az elkövetkező évtizedben, Európában és a világban. Amiről ránk is ránk ismernek, mint a finnekre és az írekre. Megtehette volna? Igen. Megtette? Nem.

Reméltem, hogy e kormány az ősszel benyújtja az ország közigazgatási regionalizálására vonatkozó törvényt. Ha a nemzeti fejlesztési tervet komolyan szeretnénk működtetni, ha a helyi adókat és a forgalmi adót területi különbségekhez és kiegyenlítésekhez kívánjuk kötni, s ha az önkormányzatokat a 2006-os választások után konszolidálni akarjuk, akkor e törvényt keresztül kell vinni. Tervezte 1998-99-ben az Orbán-kormány. Tudja a kormány, tudja az ellenzék, tudják az önkormányzatok, a vállalatok, az Európai Unió. Talán még a társadalom is tudhatna róla. Nem lehet, mondják a kormányzati politikusok, az ellenzék vissza fogja dobni ezt a kétharmados törvényt, mi pedig nem engedhetünk meg magunknak egy ilyen parlamenti vereséget. Csak a német Schröderben volt annyi gerincesség, hogy akkor is bevigye a Bundestagba a kínos törvényeket, ha tudta, hogy belebukik. Csak Merkelben volt annyi ész, hogy megszavaztatta a törvényeket. Várhatunk-e gerincességet Gyurcsány Ferenctől és eszességet Orbán Viktortól?

(A teljes cikk elérhető a Foirrások címszó alól)