(…) A nemzeti szellem kiszabadult a palackból. Az "európai csoda" elmaradása, a történelmi sérelmek, a gyorsított modernizációból származó egyenlőtlenségek, a politikai osztályok cinizmusa és korrupciója, a kis- és középhatalmi nemzeti álmok együttesen megérlelik az érdes ellenforradalmakat Kelet-Közép-Európában. Az egyensúlytalan kelet-közép-európai nemzetek nem találják magukat, helyüket az Európai Unióban, s nem érzik, joggal, hogy egész közösségük befogadást nyert volna. A nemzeti közösségért való egzisztenciális félelem megint szembefordította egymással a szabadság és a közösség ügyét. (…)

Lengyelországban Európa- és globalizációellenes, nacionalista és életforma-konzervatív erők kormányoznak. Lengyelország megint abba a lelkiállapotba került, hogy Európa vele szemben tartozásban van. Csehországban szinte lehetetlenné vált az érdemi kormányzás, az Európa-barát, reformista erők kisebbségbe kerültek. Litvániában megbukott a tartósan vezérlő kormánykoalíció, részben korrupciós botrányok, részben az euróövezeti tagság elhalasztása miatt. Romániában zavaros harcot vívnak egymással a demokraták és a liberálisok, Szerbiában pedig a nacionalista és nacionalistább pártok viaskodnak egymással. Szlovákiában szélsőséges szociálpopulista-nacionalista kormány alakult. Ukrajnában elbukott a gyanús, Amerika-barát narancsos Timosenko-kormányzat, hogy átadja helyét a még gyanúsabb Oroszország és Európa támogatta Janukovics-Moroz-koalíciónak. Még nem tudható, hogy mit vesznek vissza az emberi szabadságjogokból és a reformokból.

Magyarországon 2000 óta először a nacionalista-populista, majd a szociálpopulista gazdaságpolitikák győzedelmeskedtek. Miközben Szlovákia és a balti országok utolérő, radikális reformer politikát kezdeményeztek, Lengyelország és Csehország pedig újabb nyitást, Magyarország 1997 óta egyetlen reformot sem hajtott végre. A helyzet iróniája, hogy valamennyi reformer és kezdeményező kormányzat megbukott, egyedül a magyar kormány kapott újabb felhatalmazást választóitól. Nem választottuk a többiekkel együtt az antidemokratikus nacionalizmust.

Nagy esélyünk volt arra 2006 nyarán, hogy hiteles csomaggal és reformelképzelésekkel megjelenve Amerika és Európa ismét vezető reformországként értékelje Magyarországot. Akkor Bush Budapestről üzeni a világnak: Magyarország nemcsak 1956-ban tett nagyot, hanem ma is képes komoly fordulatokra. Akkor Merkel már üdvözölte volna, és példaként emlegeti a magyar csomagot és reformokat Németország és Európa előtt. Akkor a Barroso vezette Európai Bizottság a magyar programot, az Európa- és világbarát reformokat erősítgeti a lengyelek és a szlovákok, a románok és a bolgárok előtt. Akkor végre kivonjuk magunk a közösségi hisztériákból, "a túlzott öndokumentálásból és belső bizonytalanságból, a túlméretezett nemzeti hiúságból és váratlan meghunyászkodásból, a teljesítmények állandó hangoztatásából és a teljesítmények valódi értékének feltűnő csökkenéséből, a morális igényekből és a morális felelőtlenségből". Akkor újra létrejön az "egészséges egyensúly a valóságos, a lehetséges és a kívánatos között". Akkor igazak lettünk volna, nemcsak valódiak. Akkor…

(A Teles cikk elérhető a Források címszó alól)