(…) Öt magyarból kettő légszennyezett, egy zajszennyezett területen él. Ma már a lakosság egyötöde, azaz kétmillió ember allergiás panaszokkal kénytelen élni. Az Európai Unió 25 tagországának átlagát tekintve Magyarország hatszor kevesebb megújuló energiát használ. Ugyancsak az Unió tagországi átlagához képest több mint háromszor kevesebb magyar vesz részt továbbképzésben. Az EU 23 országának átlagát tekintve a lakosság fele beszéli az angolt társalgási szinten, szemben a magyarok 16 százalékával. Az internetet soha sem használók aránya az EU 25 tagországában 34 százalék, a magyarok esetében 57 százalék. De szóba hozhatnám az öregség problémáját is. Magyarországon több mint hárommillió nyugdíjas van, akik persze nem mind öregek, de egy civilizációs felzárkózásban kiemelten szükség van az un. "öregségiparra" is. A magyar politika fantáziájából csak arra telik, hogy szavazatvásárlásban gondolkodjon: ha az egyik ad 13. havi nyugdíjat, akkor a másik beígéri a 14. havit. Eközben az ország 50 százalékkal kevesebbet költ idősgondozásra, mint az uniós átlag. (Egy önkormányzati nyugdíjas otthonba való bekerülésre a férfiak másfél, a nők egy évet várnak.) A dolog úgy áll, hogy ma az idősgondozás főként a hozzátartozókra hárul, méghozzá jobbágyi típusú munkajáradék formájában.

Az Európai Unió átlagában az emberek 10 évvel élnek tovább egészségben, mint a magyarok. Az unióban a túlsúlyos polgárok aránya 5 százalékkal kisebb, mint Magyarországon. Egy magyar 80 kilóval kevesebb gyümölcsöt eszik évente, mint az uniós átlag - ezzel szemben (tiszta alkoholban számolva) kb. két literrel többet iszik. Nem csoda, hogy a magyarok viszonylag korán halnak, s így több évvel kevesebb időt töltenek nyugdíjban, mint az uniós átlag, noha az unióban általában később mennek nyugdíjba. Az sem csoda, hogy a 100 ezer lakosra vetített halálozási ráta tekintetében az unió átlagában száznyolcvanan, Magyarországon kétszázhatvanan halnak meg rákban. Míg vérellátási zavarok miatt ugyanez a mutató a magyaroknál 233, az unióban 100 alatt van. Ezenközben Magyarországon jóval magasabb a százezer lakosra jutó kórházi ágy és a gyógyszerkiadások mértéke, mint az uniós átlag.

Természetesen a felsorolás példaszerű. Arra utal, hogy a magyar társadalomnak sok tekintetben erőteljes civilizációs felzárkózásra van szüksége, s ezt a politika különösebben nem teszi tárgyává. Azaz: nincs olyan politikai diskurzus, amelyikben dominálna a civilizációs kihívásokra adott magyar válasz; a civilizációs kérdéseket a politika képtelen átfordítani politikai üggyé. Pedig ha kényszer van, akkor itt igazán sok a kényszer, s nem tehetjük meg azt, hogy ezeknek a kényszereknek a tudatosításától eltekintsünk. A semmi az eleve nem kíván válaszolni. A technokrata-etatista racionalitás pedig mindezekre a problémákra, amelyek egyértelműen a magyarok életminőségét érinti, különösebben nem vonatkozik.

Az alapkérdés számomra az, hogy velünk mi lesz? Milyen társadalomban akarunk élni és milyen válaszokat találunk a minket érő civilizációs kihívásokra?" (…)