"Szemben a nyugat-európai országok baloldali pártjaival és ideológiai irányzataival, a magyar baloldal - a népiek és néhány kivételesen nagy író kivételével - igazából nem tudott mit kezdeni ezzel a problémával, azaz a nemzeti kérdést leginkább zavaró tényezőként értelmezték, ha nem annak kiküszöbölésén munkálkodtak. S mind a mai napig a baloldalon a nemzeti érzés, a nemzeti közösség, a nemzeti identitás, a nemzeti szolidaritás problematikájának mégoly ártatlan felvetését is zavar, tartózkodás, de még inkább tudattalan görcsbe rándulás vagy éppenséggel zsigeri elutasítás követi, s azonmód a nacionalizmus, a sovinizmus, ha nem egyenesen az antiszemitizmus, a rasszizmus és a fasizmus jelenik meg lelki szemeik előtt.

(…) Magyar nemzeti sajátságnak Széchenyi - természetesen a számára oly fontos honi elv mellett - az alkotmányossághoz való ragaszkodást és a szabadságvágyat látta, tehát két, ma is teljes mértékben vállalható és követhető értéket, így nem veszett el abban az ingoványban, amelybe később a nemzetkarakterológusok, a magyarkodók, a ködevők és a fajvédők belesüllyedtek, és süllyednek ma is.

(…) A nemzet az egyedüli tárgyias erő, amely hatékonyan képes integrálni az individuumokra, csoportokra, rétegekre és osztályokra szétbomlott társadalmat, mivel az állam sem erőszakszervként, sem pedig érdekkiegyenlítő szerepében nem tudja ellátni ezt a funkciót. (…) Roger Scuton még ennél is többet állít, mert szerinte a nemzettudat és a demokrácia között szoros összefüggés áll fenn, hiszen nemzeti hűség nélkül a korlátlan ellenzéki fellépés veszélyezteti magát a kormányzást, a közös alap hiánya pedig - amelynek oly sok jelét láthatjuk ma Magyarországon - folyamatos krízisben tarthat egy országot. Ha nincs meg ez a közös alap, akkor folyamatos és feloldhatatlan konfliktusok, hideg vagy meleg polgárháborúk jellemzik a közéletet."

A részeletek Gyurgyák Jánosnak egy új magyar nemzetfogalomról írott esszéjéből származnak - Megjelent: Népszabadság Minerva baglya melléklet, 2009, május 30.)