Valójában, nem is tudom miért írok róla. Talán, ha kicsit kiírom magamból a dühöt jobb lesz. Majd meglátjuk.

Ritkán kelek fel hétvégente nyolc óránál előbb. Most mégis ez történt. Ahogyan az reggelente szokás nálam, bekapcsoltam a dobozt, de ezúttal a valamire való Duna Tv sem nyújtott semmit nekem. Körbe tekerve a teljes kanálist megálltam a tv2 reggeli rajzfilmműsoránál. A Diabolik című kezdődött éppen, belenéztem.

A rajzfilm arról szólt, hogy Diabolik (mint Hős) barátnője ellen fordul azzal, hogy a lány rég nem látott apja előkerülése után azt állítja, a férfi nem az igazi apa, csak a valódi apáról akar információt gyűjteni és zsarolni őt. Diabolik is tudja ezt, de ha kitálal barátnőjének, akkor megöli az álapa a lányt, s így nem sikerül megmenteni a világot, vagy valami hasonló… A lány annyira megharagszik Diabolikra, hogy beszélni sem akar vele, de a srác mégis meg akarja menteni őt. Diabolik rosszul teszi, hogy bele avatkozik az álapa és leánya eközben mélyülő intim beszélgetésébe, mert az álapa - tudván, hogy Diabolik sejt valamit - túszul ejti a lányát és a műsoridő szerinti, mintegy 10 perces fegyveres harc kezdődik. Diabolik előveszi aknavetőjét, amire az apuka napalmja lehet a válasz, vagy valami hasonló…
A közben kezeim között kihűlt teát ekkor tettem az asztalra.

Azt hiszem, le vagyok maradva. Heti 4-5 óra tévénézés kevés ahhoz, hogy megtanuljak az a Diabolik lenni, akik majd néhány év múlva - és csakis feltételes módban! - lehetnek közöttünk. Azok a kisemberek, akik még csak beszólnak a tanítónéninek, és azok a nagyobbak, akik fogalmuk sincs módjára viselkednek szabadosan, hová jutnak mire érettek lesznek?!

Leírtam, nem lett jobb.

Egyetlen bizodalmam a természet körforgása. A most mélypontját élő honi televíziózás már csak javulhat, s vele együtt az emberek is. Vélhetően egyre többen lesznek akik velem együtt dolgoznak azon, hogy a Fókusz, a Szuperbuli és a Big Brother után (vagy akár közben) alternatívát teremtsenek, mind többek megelégedésére.