Miközben minden szakmabeli figyelmébe ajánljuk az Index publicistájának honlapunkról a Források címszó alól elérhető írását, felhívunk mindenkit, hogy csatlakozzon a kezdeményezésünkhöz: küldje el levelező rendszerünkön keresztül, hogy melyik újságíró, műsorvezető, vagy riporter minősítette érdemtelenül riportnak saját, vagy szerkesztősége más tagjának interjúját. Olvasóink, látogatóink segítségével különösen azokra a riportként szerepeltetett interjúkra szeretnénk felhívni a szakmai közvélemény figyelmét, amelyek készítői csupán mikrofonállványként viselkednek az úgymond nagy emberek véleményének kritikátlan közvetítőjeként.

Emlékeztetünk arra, hogy Kálnoki Izidor szerint a riportert a következő tulajdonságok jellemzik: Szimatja legyen a riporternek, mint a vadászkutyának, szeme, mint a sasnak, füle, amely mindent meghall, keze, amely mindenhová eljut, érzéke, amely mindent kitalál. Detektív legyen, vizsgálóbíró, ügyész, védő és bíró egy személyben. És ne ismerjen tekintélyt, ne ismerjen lehetetlenséget, szomjúságot, álmatlanságot. Lásson a sötétben, halljon a zivatarban, tudjon repülni, mint Zeppelin, és csúszni mint a kígyó. (…)

Minisztertanácsot már hallgatott végig riporter a kályhába bújva. Császártalálkozáson már kiszolgált riporter mint lakáj. A vonaton kísért már fejedelmeket, mint konduktor vagy fűtő. És én nagyon hiszem, hogy az abruzzói herceget a Himalája tetején, Wellmannt az Északi sarkon, ha valaha odaérkezik, egy riporter fogja fogadni lekötelező mosollyal:

- Jó napot, jó napot! Eljöttem, hogy megírjam a becses megérkezését.

A magam részéről (pedig nem vagyok hitetlen ember) elvesztettem a bizalmamat mennyországban és pokolban. Nincs mennyország, se pokol. Mert ha volna, lehetetlen, hogy egyik-másik riporter haza nem szökött volna, megírni, hogy milyen világ van odaát."

A riportot Mikszáth Kálmán így méltatja: "A riport az egyetlen, mely a maga eredeti természetességében folyik. Legközvetlenebb rajzolata a valóságnak s azonfelül szabad és független a szabályoktól. Valóságos vadon gyermeke a lapok roppant betűerdejében. A riporter közli velünk a nyers eseményt, felvonultatja az abban részt vett fő- és mellékalakokat anélkül, hogy kénytelen volna életfolyamatukból többet nyújtani, mint amennyit az esemény megértése kíván. A riporter, elmondván az eseményt, épp azon módon, mint aki szőtte, maga a Végzet, szélnek ereszti az abban szereplő személyzetet, menjen ki-ki a maga útján, más érdekes vagy nem érdekes, de ezzel többé össze nem függő események elé, holott az elbeszélő írónak (eddig legalábbis) kötelessége volt ezeket az alakokat mindvégig összetartani és munkája folyamán vagy végén róluk az olvasónak számot adni, hogy mi lett belőlük azontúl."

S hogy korunkhoz közelebbi mestert is idézzünk: Faragó Vilmos szerint "egy mai jó riporter szemlélete nem egyszerűen esemény-központú, hanem társadalmi ok-központú is, módszere pedig nem egyszerűen a szenzáció-keresés és leírás, hanem az összefüggés-keresés és okmagyarázás is. (…) Ezért van szükség arra, hogy rendszerint felvonultassa a műfaj-elemek sokaságát, hogy adatokat közöljön, helyszín- és cselekményleírást adjon, hogy figurákat körvonalazzon és beszéltessen, hogy mindezt elemezze, kommentálja, személyes ügyévé tegye, lelkesedjen érte vagy borongjon rajta, hogy nagyobb összefüggésekbe helyezze, hogy a tanulságokat érzékeltesse vagy akár közvetlenül is megfogalmazza, hogy szerzője teljes személyiségével jelen legyen a riportban."

Összefoglalva mindezt, a riportot olyan, különféle műfaji sajátosságokat ötvöző, esetenként szinte rendőrségi nyomozói, máskor társadalomtudományi kutatási módszerekre is építő tudósításnak tekintjük, amelyben társadalom-lélektani összefüggésekben, az újságíró személyiségén keresztül, a társadalmi általánosítás igényével tükröződik a valóság egy jelensége, jelenségcsoportja. Az újságíró személyisége megnyilvánul a közéleti, a szociális és pszichikai érzékenységét jelző témaválasztásban, a tényanyag megformálásakor az újságírói eszközök mesterfokú birtoklásában és alkalmazásában, olykor kifejezett véleménynyilvánításban.

Természetesen az egyes riportok eltérő mértékben hordozzák magukon e jellegzetességeket. Ezt hivatottak kifejezni, a riportok különböző válfajai, amelyek együttesen alkotják a riport műfajcsoportot.

- Az elemző riport átmenet az információs műfajcsoportban lévő tudósítás műfaj felé, s elsősorban közéleti eseményeket magyaráz.

- A tényfeltáró riport zárt ajtók és zárt ajkak aprólékos nyomozói munkával történő felnyitásának eredményét tükrözi, s hatása esetenként megrázhatja a közéletet, a társadalom jelentős, befolyásos csoportjait is, minthogy célja a társadalmi-politikai-pénzügyi korrupciók leleplezése. (Művelőit az amerikai zsargonban: muckrakers-nek - trágyagereblyézőknek - nevezik. Az ilyen újságírók - a televíziós társaságoknál is - akár egy-két hónapon át dolgozhatnak egy témán. Külön szakértők és a sajátos feladatokra elkülönített jelentős összegek teszik lehetővé eredményes munkálkodásukat.)

- A szociografikus riport, amely a magyar újságírás hagyományához tartozik, irodalmi eszközöket felhasználva (táj-, környezet és jellemábrázolás, dramaturgiailag pontosan felépített, az irodalmi dialógusokat idéző párbeszédek, monológok) tudósít és mond véleményt olyan jelenségekről, amelyek a társadalom mélyében és az emberi lelkekben zajló folyamatokról adnak látleletet.

Kollégák! Egyet kellene végre érteni abban, hogy a közönséget veri át, s mellesleg a jeles elődöket gyalázza mindenki, aki holmi interjúcskát a riport névvel illeti! Éppen ezért várjuk azokat a jelzések, hogy ki, milyen műsorban, milyen újságban használta méltatlanul valamely interjúra a riport megnevezést.