Gyomorforgató, ha némely riporterek a kérdéseik közé kinyilatkoztatásokat illesztenek, de ugyanilyen érzése támad az embernek, ha némely politikusok kinyilatkoztatásaik közé riporterinek szánt kérdéseket helyeznek el. Ehhez képest képzelhető el, milyen hatása van annak, ha mindez ugyanazon műsorból ömlik az emberre. Márpedig éppen ez történt a Klubrádió november 4-i Kontra című műsorában, amire a Napló október 27-i bejegyzésében hívtam fel a figyelmet.
Mindent egybe vetve: lehet, hogy hasznos volt a párt választási sikere szempontjából Gyurcsány Ferenc miniszterelnök műsorvezetőként való felléptetése, de az én normáim szerint a szereplés a jó előre kimódolt mondatokkal, az izgalomtól a rekedtségig befeszített hangszálakkal maga volt ripacskodás. Orosz József behízelgő-negédes leplezetlen talpnyalása, túlhangsúlyozott megrendültsége a miniszterelnöknek az '56 üldözöttjeitől való bocsánatkérése felett pedig nem egyszerűen a jó ízlést sértette. A saját értékrendem szerint a morális tisztátalanság lengte körül azt a módot, ahogyan a mártírságot arra használták, hogy a (párt)vezető imázsát javítsák vele. Mellesleg a műsorban a miniszterelnök rácsodálkozott Debreczeni Jószefnek azokra a mondataira, amelyekben a közíró arra utalt, hogy a nyilvánosság parlamenti formáját lényegében mediatizált nyilvánossági forma vette át mostanra. De rendben van! Tételezzük fel, hogy Gyurcsány Ferenc mit sem tud a hatalmi kérdések eldöntésének erről a megváltozott módjáról! Arról viszont ezúttal is bizonyságot adott, hogy akár tudatlanul is ennek megfelelően cselekszik. Ám jó, ha eszünkbe véssük: a tömegmédia nem az eszén át hat az emberre, hanem az érzékein keresztül. A tömegmédia hatásmechanizmusában a szemfényvesztés áll az első helyen… |