HÍRADÓK Nézzük az osztályban az 1993-as tv-híradót. Lassú ritmus, nyugodt mondatok, a közélet hétről-hétre visszatérő eseményei - legföljebb más-más szereplőkkel. Az 1993-ban legfeljebb 12 éves, most húsz év körüli fiatalok álmélkodva kérdezik: - Akkor még ennyire unalmas volt az élet? Aztán behelyezek a videólejátszóba egy másik kazettát. Ez egy mindössze öt évvel későbbi híradó képeit és hangjait robbantja be az osztályterembe. Éles zenei szignál lüktetése hasít fülünkbe, robbanás hangja dörren, a képernyőn a porló föld sötétje, amit a töltet rettentő magasra emel. De máris váltás! A műsorvezető izgatott hangon bejelent egy gyilkosságot, majd az autókerekek alatt veszetten suhanó országút következik a hozzá tartozó drámaivá formált közléssel: egekbe szökik a sztrádadíj… A headline-t az elektronikus szignál csattanása zárja. A diákok elismerően csettintenek: - Ez igen, ez a mi világunk! Én tudom csak, mondom, de a szemükben látom, hogy hiába magyarázom nekik: a világ csaknem ugyanaz. Ám nem mindegy, hogy a világot egy közszolgálati, vagy több egymással versengő kereskedelmi csatornán mutatják nekünk.

KARINTHY ÖTÖSE Úgy másfél éve csodálatos felfedezésként kürtölték világgá a médiumok: komoly tudósok bebizonyították, hogy képzeletben mindössze hat lépéssel a világ bármelyik emberéhez eljuthatunk ismerőseink ismerősein keresztül. A döbbenet csupán az, hogy ezen közben egyetlen magyar újságíró sem üvöltött fel: - De hiszen, kérem, Karinthy Frigyes baráti társaságában valaki ezt vagy nyolc évtizeddel ezelőtt felfedezte már Budapesten. Mit több, úgy vélte, hogy mindez öt személy segítségével végbevihető. S tette mindezt csak úgy játszva gondolkodva.

Szégyen, nem szégyen, nekem is csak most vasárnap, amikor már untam a számtalan televíziós csatorna mindegyikéből ömlő szirupot, vagy horrort, került kezembe a Címszavak a Nagy Enciklopédiához első kötete (Szépirodalmi, 1980, Válogatta és gondozta Ungvári Tamás), amelynek Láncszemek című tárcájában többek között ez olvasható: "Annak bizonyítására, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek - ő fogadást ajánl, hogy legalább öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen - ismertség - alapon, mint ahogy mondani szokták: Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z.V.-nek, aki neki ismerőse… stb."

Több eset leírása következik ezután. A lényeg: soha nem kellett ötnél több láncszem ahhoz, hogy a kijelölt személlyel összeköttetésbe kerüljön a társaság bármely tagja. Úgyhogy, Kedves Ifjú Barátaim! Mielőtt vadonatújnak gondolt felfedezéseinket világgá kürtölnénk, olvassuk Karinthyt - is!