Kialakult a nemzeti egység. Egy emberként találgatja boldog boldogtalan, hogy miért nem ment el szavazni a választásra jogosultak kínosan jelentős hányada. Juliska néni, Pista bácsi, továbbá pártállástól, irányultságtól függetlenül a megannyi politikus, politológus végre közös platformra került: mindenki a saját érzéseire hagyatkozik a véleményformálásban.

Persze Juliska néni és Pista bácsi ennél többet aligha tehet. Ámde a jelentős anyagiak fölötti rendelkezés lehetőségével felruházott politikusoktól ennél több is elvárható lenne. Nota bene, már vasárnap reggel megbízást kellett volna adni a közvélemény-kutatóknak: vizsgálják meg nagy erők bevonásával az Európai Unióba való belépéssel kapcsolatos népszavazástól távolmaradók indokait, s már este tegyék közzé az első eredményeket.

Ez európai válasz lett volna a kínos helyzetre.

Ami viszont e helyett történt - a különféle politikusok sárdobálózásának folytatása - azt mutatja: a 2003. április 12-ről 13-ra virradó éjszaka sem következett be a csoda; nem lettünk mások egyik napról a másikra.

Kétségtelen viszont, hogy a nomenklatúra újabb esélyt kapott a változtatásra. Esélyt arra, hogy a terméketlen viták helyett végre cselekedjék európai módra. A népszavazás ügyében például vessen gátat a propagandisztikus vélemények áradatának. Hiteles vizsgálattal derítse ki a tényleges, a vélhetően éles társadalmi feszültségekre visszavezethető okokat. Azok gyökeréig hatolva olyan programok alapján irányítsa az Európai Unióba való betagozódásunkat, amelyek a választásra jogosultak tartózkodó vagy nemmel szavazó csaknem kétharmadát is meggyőzik: a csatlakozás nem csak egy szűk, kiváltságos réteg érdekeit szolgálja. Ezzel ugyanis még adósak nekünk azok, akik a politikai küzdőtér mindkét oldalán már oly kiválónak bizonyultak az eddigi propaganda-hadjáratban.