A könyvesboltban, egy dobogószerű alkalmatosságon oszlopokban állnak a társadalomtudományi, a közéleti és a politikai tárgyú művek. Hátukon fekszenek, így címlapjukra rálátása van az embernek. Szeretem ezt a megoldást. Egy pillantással felmérhetem a régebbi munkák új kiadásait, és azonnal szembe tűnnek a frissek is.

Miközben az egyik tanulmánykötetet böngészem, arra leszek figyelmes, hogy velem átellenben, a könyvhalom túloldalán a középkorú eladónő gyors egymásutánban több kötetet is megforgat. Mikor észreveszi, hogy nézem, magyarázni kezdi:

"Megint itt jártak az ifjú könyvharcosok. Néha naponta tízszer is címlapjukra borítják a nekik nem tetsző köteteket, aztán felszívódnak. Amint észrevesszük, hogy féltucatnyi könyvnek már megint csak a hátlapját lehet látni, visszaforgatjuk őket. De hát ez csak egy könyvesbolt - fakad ki. - Hogy gondolják, hogy a politikai játszmáikat itt és így vívják meg?"

Szó, ami szó, másfél-két évtizeddel ezelőtt nem gondoltam, hogy ismét teremnek majd olyanok, akik a könyvekben leírtakkal nem vitatkoznak, hanem magukat a műveket akarják eltüntetni mások elől. Ezek az ifjak ma még talán csak jó balhénak tekintik az akciót. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de vajon mikor vetődik fel egy részükben, hogy a könyvmáglya hatékonyabb lenne, mint ez a nem is olyan gyerekes könyvforgatás.