Félni még nem félek, de tartani már tartok az erőszaktól. Tartok az autójuk kasznija védelmében fenegyereket játszó pitiánerektől. Tartok a kigyúrt alakok ordenáréságától. Tartok a különféle magánhadseregektől, amelyek tagjai erőfitogtatással vesznek ellenőrzésük alá piacokat, építkezéseket, sporttelepeket, szórakozóhelyeket, védett természeti környezetbe épített, többszörös biztonsági rendszerrel felszerelt villákat.

Jó másfél évtized alatt a szemünk láttára, az állam jóváhagyásával, ösztönzésére, sőt megbízásából, esetenként a rendőrséggel üzleti és személyi kapcsolatban lévő magán erőszakszervezetek tömege jött létre az őrző-védő szolgálatok, a biztonsági cégek égisze alatt. Lehetett sejteni, hogy idő kérdése, és megszületik egy olyan paramilitáris csoport, amit már nem üzleti alapon szerveznek meg, hanem eszmei célok alapján. És lám, eljött ez az idő.

De nem a Magyar Gárda augusztus 25-ei megalakulása volt ez az időpont. Addigra már féltucatnyi-tucatnyi hasonló csoportosulást létrehoztak országszerte. Ám miután ezek megszervezése ellen senki nem szólalt fel, a gárdának már nagy nyilvánosságot lehetett adni. A kis lépések taktikája bevált. Ehhez képest az lenne meglepetés, ha a folyamat megszakadna. Igenis lehet tartani az ideológiai alapon megnyilvánuló, szervezett erőszaknak az életünkbe való betörésétől.

Hogy lehet-e tenni ellene?

Ráolvasással aligha. A mégoly hangos tiltakozás - főleg, ha a nem éppen az erkölcs mintaképeitől, a politikai hatalom képviselőitől származik - hiteltelenségével erősíti a szervezkedők táborát. Mert az a baj ezzel a tiltakozással, hogy olyanok fogalmazzák meg, akik már számtalanszor bebizonyították: a hatalom érdekében és önmaguk milliárdossá válásának szolgálatában mindent és annak ellenkezőjét is meg tudják magyarázni. Olyanoktól, akik saját hasznuk és érdekkörük képviseletében szemrebbenés nélkül füllentenek, csúsztatnak, hazudnak, ülnek be időlegesen kormányzati hatalomba, képviselői bársonyszékbe, hogy elintézzenek egy s mást önmaguknak és megbízóiknak. Márpedig a tisztességes ember nem igazán tud mit kezdeni azzal a helyzettel, amelyben farizeusok, hiteltelen személyek szájából hangzik el a mégoly igaz szó. Az ilyen helyzetben a tisztességes ember inkább visszahúzódik.

Egészen bizonyos tehát, hogy nem a ráolvasás a fenyegető erőszak ellenszere. Ha valakik komolyan azt akarják elérni, hogy a formálódó paramilitáris szervezetek elszigetelődjenek lehetséges tömegbázisuktól, mindenekelőtt arról győzzék meg az átlagembert, hogy végre érte is történnek a dolgok. Persze ne csupán izgatott szavakkal folyjék ez a meggyőzés, mint eddig, hanem valóságos jövőkép felrajzolásával, és az ennek megfelelő tettekkel. Mert e nélkül - a tényleges szándéktól függetlenül - olybá tűnik fel, hogy a több mint indokolt felháborodás csupán egy újabb mozzanata a hatalomért folyó cinikus játszmának. És én már ettől is félni kezdek.