Kedves A! Továbbítottam a netes címet K. S-nek. Engedelmével, belenéztem én is abba a gyűjteménybe, amelyben saját kedvenc fotóit tárolja. A 33-as kifejezetten tetszett. Nincs rajta semmi fölösleges - a szédítő mélységet jól ellenpontozzák a hídkorlát finom körívei.

Néhány ellenkező előjelű észrevételem: enyhén szólva nem szerencsés, ha egy képen minden életlen; a horizont döntésével óvatosan kell bánni; ha valamit mozgásban ábrázol, akkor a haladásnak megfelelő irányban legyen a nagyobb előtér, egyébként az ember úgy érzi, a személy, a jármű mindjárt orra bukik, beleszalad a kép szélébe. Az a jó, ha olyan szemszögből fényképez, amilyen szemszögből az átlagember nem láthatja a témát. Nézze végig ebből a szempontból a képeit. Vajon hány fog fennmaradni a rostán?

Valahol olvastam Önnél: "Mindent lefényképezek, ami velem szembe jön."

Hát!?

Nekem van egy kiváló természetfotós ismerősöm, aki elmesélte, hogy előbb heteken át papírral, ceruzával, kamera nélkül jár ki a majdani fotózás helyszínére. Megfigyeli, lerajzolja a madarakat, a különféle állatokat, s így komponálja meg a majdani fotót. Aztán már kamerával a kezében addig vár, amíg létre nem jön az egyszer már megfigyelt, vagy az ahhoz hasonló helyzet… A lényeg: előzetesen a lehető legtöbbet igyekszik megtudni a témáról.

Ez nekem azért volt izgalmas, mert tőle függetlenül, akkor már rég arról beszéltem én is a telescholás órákon, hogy a filmkészítéshez elsősorban papír és ceruza kell. Vagy ahogyan a másodikosokat próbáltam győzködni tegnap: előbb fejben kell létrejönnie a képnek, a jelenetnek, méghozzá úgy, hogy tudnom kell, mit akarok üzenni a nézőnek azzal a képpel.

Próbálja meg! Csak akkor nyomja meg az exponáló gombot, ha mindezt már előzetesen átgondolta. Némileg másként, de még a riportképekre is érvényesek a fentiek.

Várom a fejleményeket