A francia fővárosban jelenleg több mint ezer darab, egyenként 12 négyzetméteres óriásplakát-hely található. Január 1-től viszont az óriásplakátok méretét 8 négyzetméterben korlátozták. Az ügynökségek két évet kaptak a 4x3 méteres felületek felszámolására, újak pedig már egyáltalán nem kerülhetnek az utcákra. A párizsi önkormányzat közgyűlésének döntése értelmében a jövőben az eddigieknél kisebb méretű reklámtáblák helyezhetők el az üzletek bejáratánál, illetve a kirakatokban. Ezen túl tilos lesz hirdetéseket ragasztani a tömegközlekedési járművekre és a taxikra. A Montmartre turista negyedében és az iskolák körüli 50 méteres körzetben mostantól egyáltalán nem lehet hirdetést kitenni.

A reklámmal (is) szennyezett Budapest lakójaként elmerenghetnék azon, hogy lám, így is lehet tenni annak érdekében, hogy jobb közérzetük legyen a városlakóknak. Ám a párizsi plakátkorlátozásról szóló, még december közepén keltezett, általam azonban csak most olvasott hírben van egy ennél árulkodóbb félmondat is. Az, hogy a párizsi városatyák négy évi társadalmi vita után hozták meg korántsem egyhangú döntésüket.

Tehát négy évig vitatkoztak a plakátokról…

Bezzeg nálunk! A szinte teljes állami vagyon magánosítása, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer átalakítása, a vasút-, a mezőgazdaság leépítése, a kisfalvak elsorvasztása - a mi vezetőink mindezt képesek néhány hónap alatt eldönteni időrabló társadalmi viták nélkül. Szegény franciák! Hova jutnak ezzel a teszetoszasággal?