Azt írja a szerteágazó műveltségű Szilágyi Ákos, hogy "A politikusok ma is futnak, mint az istenek. Vagy mint a nyulak. Hosszú futásukra mindig számíthatunk."

A lényeget nem érinti, de a nyulak az én tapasztalataim szerint nem annyira hosszan, mint inkább cikk-cakkban, gyakran meg-meglapulva futnak. Ámbátor talán ebben mégiscsak hasonlítanak hozzájuk egyes politikusok…

Szilágyi is helyesbít valamiképp, amikor politikusainkkal kapcsolatban inkább az ámokfutásnál köt ki, ami meghatározásában nem valami elől, nem valamiért, hanem valamivel szemben való futást jelent. Történelmileg olyan maláj és jávai harcosok őrjöngő támadását, akikben a közönség tagjai "borzongva csodálták az embert, aki túlment minden emberi határon, ezért hát nem is gyilkológépeknek, hanem istentől eltelt kiválasztottaknak tekintették őket, őrületüket pedig szent őrületként tisztelték."

Ez lenne hát a diktátorság szociálpszichológiai gyökere?