A köztársaság szégyene az, ami a Rádió C körül történik. Legújabban április 18-ra ígérik annak a mindössze 6 millió forintnak a megérkezését, amellyel fél éve kecsegteti a kormány a roma rádiót a szükséges 70 millió helyett.

Aki ismeri a műsort, tudhatja: olyan igényes, kiegyensúlyozott médiáról van szó, amely kovásza lehetne a cigányság önmagára találásának, hozzájárulhatna a roma társadalommal kapcsolatos többségi előítéletek csökkentéséhez. Jómagam azt gondoltam, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány hatalomra kerülésével - főként az SZDSZ ideológiai indíttatásai miatt - elősegítik, hogy a Budapest körzetében fogható adót országossá tegyék.

Ehelyett a pénzhiány miatt a munkatársak fizetés nélküli szabadságra küldése, a műsorok elhallgatása következett be.

Most a kormányfő is rátett még egy lapáttal. Az Európai Unióhoz való csatlakozási szerződés aláírására indulván azt nyilatkozta: az iparművész által a dokumentum aláírására készített tollat árverésre bocsátja, s a befolyt összeget a Rádió C javára utaltatja. Az összeg nyilván nem húzta volna ki a bajból a rádiót, a gesztus azonban lelkesítően hathatott volna másokra. Csakhogy ebből sem lett semmi. A kormányfő nem az említett, iparművész által készített tollal írta alá a szerződést, sőt a tollat egy hirtelen athéni hevülettel Orbán Viktornak ajánlotta fel.

A helyzet több mint kínos. Reggelre aztán mentsük, ami menthető alapon, megszületett a döntés: Orbán kapja a dísztollat, a kormányfő által használt egyen tollat a Nemzeti Múzeumban állítják ki, a Rádió C javára pedig a külügyminiszter aláíró tollát árverezik el.

A főszerkesztő Kerényi György komolyan vette a miniszterelnök eredeti felajánlását. Mint mondta: bízik abban, a gesztus elsősorban azt jelzi, hogy a kormány elkötelezett a romák helyzetének javítása iránt.

Innen nézve a dolgot, még nincs veszve minden. Végtére a romakérdés nem egy tollon múlik. Még akkor sem, ha ez a toll különleges. Nem csak írni tud, de beszédes is. Mesét mond a népnek…