Száműznék az úgynevezett beszélő fejekre épülő dokumentumfilmeket a legújabb európai irányzat képviselői. A most zajló filmszemle két dokumentumfilmes napján megszólalók szerint nem csupán a téma újszerűségére, a feldolgozás mélységére, de az érdekes megformálásra is nagyobb figyelmet kell fordítani. Mert az alkotók, s a producerek nem engedhetik meg maguknak, hogy unalmas, a nézők igényeit semmibe vevő filmek készüljenek.

Tetszik, nem tetszik, ennek kulcsa - dokumentumfilm esetében is! - az előzetes forgatókönyv.

Ehhez képest a Telescholában is valóságos közelharcot kell folytatni a diákok egy részével annak érdekében, hogy fogadják el: ha a szakma alapjait el akarják sajátítani, meg kell ismerkedniük az egyszerű technikai forgatókönyvek írásának, illetve olvasásának fogásaival. Az ezt kifejező jelmondatot - A filmkészítéshez elsősorban papír és ceruza kell! - sokan megmosolyogják, s vizsgafilmjük elkészítésekor, nemkülönben a napi munkában indokolatlanul sokat rögtönöznek. Ennek szinte törvényszerű következménye az egyenetlen minőség, a dramaturgiai eszközök öncélú, nem pedig a nézőre gyakorolt hatás szempontjából történő alkalmazása.

Az m1 tegnap éjszakai Kultúrház című műsorában megszólaltatott Kocsis Tibor filmrendező, a Filmszemle Tanács tagja egy dán-svéd produkcióban készült, egy Európából Afganisztánba történő repülésről készült, úgynevezett kreatív dokumentumfilmmel kapcsolatban nyilatkozta:

"Nagyon-nagyon ki van benne minden találva. Olyan dramaturgiája van, mint egy játékfilmnek. Nagyon moziszerű vágásban, kamerakezelésben, miközben pici amatőr kamerával készült. Nyugat-Európában és Amerikában minimum 15-20 oldalas, játékfilmszerű forgatókönyvet kell letenni ahhoz, hogy pénzt lehessen szerezni a produkcióhoz. El kell képzelni a szituációt. Nehéz ez, de mégis… A szóban forgó film esetében is előre lepróbálták a fontosabb jeleneteket. Csináltak egy próbautat, kitalálták a szituációkat…"

Hozzáteszem: nincs új a nap alatt. Az 1990-es évek derekán Schiffer Pál filmrendező hasonlókat mondott a magyar dokumentumfilmes gyakorlatról a Teleschola hallgatóinak. A Kádár rendszerben ugyanis csak forgatókönyv megfilmesítésére adtak pénzt. Ez alól a dokumentumfilmek sem voltak kivételek. Amikor egy börtönből szabadult elítélt első napjáról akart filmet forgatni, a stúdió előzetes forgatókönyvet követelt tőle. Hiába tiltakozott, hogy nem láthatja előre, mit tesz, hova megy majd a főszereplő. De nem volt pardon, el kellett képzelni a lehetséges szituációkat, és szabályos forgatókönyvbe foglalni. Mint Schiffer elmondta: a jóval később sorra került forgatáson már szinte el is feledkezett a forgatókönyvről. Évekkel később azonban kezébe került az írás, elolvasta, s megdöbbenve érzékelte, hogy kilencven százalékban megegyezett a valóság és elképzelt mása.

(Nézd meg a videót 20:30 percnél a Források címszó alatt!)