Az esélyegyenlőség elvének sérülésével, alkotmányossági aggályokkal hozakodnak elő az ostoba szülők, amikor támadják, hogy a diploma megszerzésének feltételeként idegen nyelvből tett vizsgát is meghatároznak a jelenlegi jogszabályok. Nem értik, hogy igen gyakran a nyelvtudás hiánya zárja el a gyerekeiket a boldogulástól, az előmenetel lehetőségétől.

Nyelvtudás hiányában az ember, főleg, ha egy olyan kis nyelv a sajátja, mint a magyar, az anyanyelvi - mellesleg a könyvolvasás visszaszorulása, a tanulásból a memoriterek száműzése miatt egyre primitívebbé váló - szókincs foglyává válik. Nyelvtudás hiányában kisebb az esély a megszerzett és gyorsan avuló tudás megújítására, a magyarországi, s főleg külföldi munkavállalásra. Még egy határon túli utazás megszervezése is nagy gondot jelent, ha valaki csak magyarul beszél. Mellesleg, minél több idegen nyelv titkait fejti meg az ember, annál közelebb kerül anyanyelvének csodáihoz…

Ha valami gyöngíti az esélyegyenlőséget, az nem egy másik vagy harmadik nyelv megszerzésére való kényszerítés, hanem a kemény tanulás mind általánosabb elutasítása. Ez az elutasítás - meglehetősen széles körű tapasztalataim szerint- nem csupán a nyelvtanulásra vonatkozik, hanem a szülők jó részének megengedő, a csupán a papír megszerzését szem előtt tartó magatartása miatt is, az általános iskolák felső tagozatától egészen az egyetem befejezéséig egyre lejjebb nyomja a magyarországi tudásszintet.

Ennek a vitának egy kicsiny szelete a filmek szinkronizálásának nálunk elképesztő méreteket öltő gyakorlata. Most épp a Klubrádió július 22-ei Megbeszéljük adásába betelefonáló neves tolmács mutatott rá, milyen előnyei lehetnének annak, ha több idegen nyelvű, magyar felirattal ellátott filmet láthatna a néző a televíziók képernyőjén gyerekkortól öregkorig.

Jól tudjuk, hogy a sok évtized alatt elkényelmesített, a feliratokra és a képekre egyszerre figyelni képtelen magyar lakosság döntő többsége azonnal a távkapcsolóhoz nyúl, ha felirat jelenik meg a képernyőn. Mégis ki kellene mondani, s legalább a köztelevíziókban végre érdemben tenni kellene azért, hogy a kizárólag egy szűk kör üzleti érdekeit szolgáló magyarországi szinkronizálási gyakorlat visszaszoruljon. Például úgy, hogy meghatározott, tehát a hozzászokást lehetővé tevő idősávokban mindig feliratozott filmeket lehessen nézni. Például úgy, hogy anyagilag is kompenzálnák azokat a kisebb-nagyobb csatornákat, amelyek kiszámítható módon tűznének műsorra ilyen alkotásokat. Ez ugyanis sokak számára megkönnyítené az idegen nyelvek tanulását, gyakorlását, s hosszú távon valóban az esélyegyenlőség elvének érvényesülése irányába hatna.