Nem is oly rég némi gyanakvás fogadta a Nemzeti Média Kerekasztalbeli néhány ügyvivőtársammal való vitában azt a kijelentésemet, hogy ennek a szervezetnek nem annyira a lap-, a műsor- és filmkészítők, hanem a társadalom – nomen est omen: a nemzet – érdekeit kell szem előtt tartania. Az viszont már kifejezett megrökönyödést váltott ki, amikor azt az erős megállapítást tettem, hogy a médiacsinálók, különösen a vezető réteg tagjai az utóbbi másfél évtizedben nagyrészt lejáratták saját maguk és a szakma tekintélyét. Tisztelet a kivételnek - mondtam -, de a legtöbben a pártok és a tőke szolgálatában tüsténkedve első-, másod- és harmadsorban is a saját pecsenyéjük sütögetésével voltak elfoglalva, s közben alapvető szakmai és morális értékeket adtak fel. Ráadásul gyakran épp azokról mondható el mindez, akik a rendszerváltás előtti és körüli időszakban méltán szereztek hírnevet maguknak a magyar média tartalmi és formai megújításában. Ennek is része van abban, hogy két évtized elteltével egyre mélyebb mocsárba süllyed a magyar minőségi média, s ettől nem egészen függetlenül egyre tájékozatlanabb, egyre igénytelenebb, a manipulálásra egyre alkalmasabb közönség alakult ki Magyarországon. Márpedig ha ez így van – és elég sok jel utal arra, hogy így van – ez is hozzájárul a nemzet erejének ma tapasztalható legyengüléséhez. Következésképp a Nemzeti Média Kerekasztal tevékenységének mindenekelőtt a nemzet tudatállapotának javítására, az ország erkölcsi tartásának erősítésére célszerű irányulnia. Minden más szempont csak ez után következhet, minden más érdek ezen keresztül érvényesítendő!

A legutóbbi vitaülésen váratlan megerősítést kaptak a mondataim.

Szekfű András médiakutató, egyetemi tanár a sajtó politikai semlegességének úgymond sajátos értelmezéséig vezette vissza az ország későbbi politikai kettészakítását. Mint fogalmazott: a kettészakításnak nem volt okozója, csupán előzménye Hankiss Elemérnek, a Magyar Televízió akkori elnökének a politikai oldalak szerinti párhuzamos híradók – a Pálfy G. István által szerkesztett 19.30-as híradó és a Bánó András féle Esti Egyenleg – megteremtésére vonatkozó intézkedése. Az így kialakult rendszer beleillett a megerősödő „két Magyarország van” koncepciókba. A közrádióban, a köztelevízióban dolgozóknak szakmai és gazdasági okokból is ellen kellett volna állniuk ezeknek a törekvéseknek. De nem ez történt, hanem szekértáborok szerveződtek. A túlpolitizáltság következtében azóta megszűntek a műhelyek, háttérbe szorultak az esztétikai szempontok, gyakorlatilag nem, vagy alig készülnek televíziós és rádiós műalkotások.

Lengyel László közíró mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy a rendszerváltás időszakában Antall József a Magyar Demokrata Fórum, Tölgyessy Péter pedig a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőjeként lényegében egyetértett abban, hogy a jogállamiság egyik feltétele a minőségi sajtónak és a közmédiumoknak a közélet feletti ellenőrző szerepének érvényesülése. Ők akkor még nem a média semlegességéből, hanem a függetlenségéből indultak ki, s abból, hogy a szakma képes kialakítani saját önellenőrzésének mechanizmusait. A médiaháború ezt az alkotmányos pozíciót semmisítette meg, hiszen amikor ez a rendszer működni kezdett, a politikusok nem voltak képesek visszafogni magukat, és közvetlenül beavatkoztak az intézmények életébe - 1993-ban leváltották a tévé és a rádió elnökét. Mára a politikai erők egyszerű osztozkodásává fajult a médiaügy, a működés kérdései szóba sem kerülnek. De ebben annak is szerepe van, hogy időközben a médiaelit is megsemmisült. Az ellentétes táborok tagjai - Lengyel szóhasználatával - egyszerűen leölték egymást.

• Ma a médiaelit tagjai semmiféle szakmai szolidaritásra nem képesek egymás iránt - mondta Lengyel. - Nemhogy a közlegényeket nem védik meg, de a másik táborban lévő tisztek érdekében sem emelik fel a szavukat, ha azokat kívülről nemtelen támadások érik.
• Ma a médiának nincs olyan közös szakmai értékrendje, amely mellett ki lehetne tartani politikai hovatartozástól függetlenül.
• A szakma korábban kiemelkedő szereplői kiárusították magukat a gazdaságnak, a politikának, ezért ma már nem a tanácsaikat kérik, csupán használják őket.

Majtényi László, az ORTT épp aznap leköszönt elnöke ugyanezen a fórumon többek között arra figyelmeztetett: a közszolgálati médiumoknak kellene a teljesség igényével bemutatniuk a világ, az ország jelenségeit. Mert hiába dolgozza fel az egyik televízió híradója az egyik politikai oldal szemszögéből az eseményeket, a másik pedig a másikéból, a féligazság, nem az igazság fele, hanem maga a hamisság.

Szente Péter Szekfű és Lengyel álláspontját erősítette, amikor azt mondta, hogy morálisan tiszteletre méltó volt Gombár Csaba, a közrádió, illetve Hankiss Elemér, a köztelevízió vezetőjének 1993 előtti törekvése, de példájuk ma nem követhető. Szakmai szemléletre, szakmai döntésekre van szükség. És a szakmai értékrend következetes érvényesítésére. Nem elég lefordítani magyarra a BBC etikai kódexét – mondta az évtizedeken keresztül a BBC-nél dolgozott újságíró –, de a helyi viszonyokra szabott belső ellenőrzési rendszert is ki kell munkálni, és a mindennapok során érvényesíteni. Ez Magyarországon mindmáig elmaradt. Magán Majtényi Lászlón kívül, hány Majtényihoz hasonló ember ül itt a teremben? – fordult a hallgatósághoz, arra utalva, hogy az ORTT elnöke azért jelentette be lemondását, mert jogszerűtlennek tartotta azt a módot, ahogyan a két országos kereskedelmi rádiófrekvenciát, vélhetően a pártok osztozkodási szándékának megfelelően ítélték oda az általa vezetett testület pártdelegáltjai.

Pátosz ide vagy oda – immár az idézett tekintélyekre is hivatkozva – egyszer tényleg be kell látnunk: egyetlen médiaszemélyiség, csoport, szerkesztőség sikere sem lehet tartós, ha csupán magán, vagy szekértáboros érdekek vezérlik. A tartós siker, a tekintély zálogát az jelenti, ha a médiatevékenységet az egész közösség – az ország, a nemzet – érdekeinek szolgálatára kényszerítő erkölcsi meggondolások és jogi szabályok fogják keretbe. Ha gyenge a média, s benne a közmédia és a minőségi sajtó, bizony a társadalom is azzá lesz. A nemzet médiakerekasztala mellett ülve mindenekelőtt ezt véssük agyunkba, mielőtt ennél konkrétabb kérdésekről vitatkozni kezdünk!