Néhány éve a Jobbik az erőszak hangját megszólalva, a hangerőt egyre feljebb srófolva fordult a rendszerváltás veszteseihez. Ennek következtében a térnyerése minden számítást felülmúlt. Olyannyira…,

…olyannyira, hogy a Fidesz nemrégiben azzal szembesült: már nem az MSZP-vel kell megküzdenie a szavazókért, hanem a Jobbikkal, amely retorikájával, demonstrációival tömegeket vonzott magához az orbáni szavazóbázisból. Válaszként…,

…válaszként, a veszteség minimalizálása érdekében Orbánnak rá kellett licitálnia a szélsőjobbra; úgy két hete mondogatja, hogy börtönbe kell juttatni a nyilvánvaló bűnöket elkövetőket, mi több az esetleg hibásnak bizonyuló költségvetés összeállítóit is felelősségre kell vonni. És…,

…és a gépezet beindult. A múlt hét keddjén első fokon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgató-helyettesét, szerdán lemondott az igazságügyi és rendészeti miniszter, talán azért, hogy demonstrálja, ő nem tanúsít ellenállást, őt már nem kell céltáblának tekinteni. Aztán minő véletlen, az április óta tartó nyomozás irányítói péntekről szombatra virradóra látták jónak, hogy rajtaüssenek két állami cég magas rangú vezetőjén. Mindennek következményeként…,

…mindennek következményeként a Fideszhez immár az a képzet tapadhat – akár van köze, akár nincs ezekhez az eseményekhez –, hogy még át sem vette a hatalmat, de máris az ő forgatókönyve szerint zajlanak az események. Most tehát a Jobbik van lépéskényszerben; a feltüzelt hívek kérdőn nézhetnek a vezérekre: Mit lépsz erre Vona Gábor, mit lépsz erre Krisztina? Zajlik hát tovább az erőszaklicit, hacsak…,

…hacsak mindezt a baloldalról valaki nem állítja le mindenekelőtt annak kinyilvánításával, hogy a korrupció az MSZP-SZDSZ kormányzás alatt kezdett el mindent maga alá gyűrni és ezért ezek és ezek a felelősök. Talán ezzel még tompítani lehetne a jogos számonkérésnek induló erőszaklicit súlyát, még csökkenteni lehetne a válogatás nélküli pusztításba torkollható, pogromszerűvé válható események erejét.

„Te is tudod, hogy amit itt előadsz, csak egy értelmiséginek az élettől elrugaszkodott gondolatkísérlete” – jegyzi meg ismerősöm. Gunyoros tekintetében kérdést vélek felfedezni: „Nem vagy te egy kicsi hülye?”