Huszonnégy meghívott polgármester közül csupán egy jelent meg azon a tegnapi összejövetelen, ahol Abaúj tíz civil szervezete mutatkozott be egymásnak. A huszonnégyek közül Zsujta első embere betegséget jelentett, azonban elküldte képviselőjét. Így történt, hogy mindössze Vizsoly polgármestere, Bihi Miklós vett részt személyesen a civiliádán, amelyen egy társadalmi beilleszkedést segítő regionális alapítvány, valamint egy munkanélkülieket és álláskeresőket támogató egyesület is vázolta hogyan lehetne orvosolni a térségben élők nyomasztó gondjait.

A Budapesttől 240 kilométerre, Fonyban megtartott találkozón a Gergely-hegyvidéki Baráti Kör képviseletében és a rendezvény egyik felének moderátoraként vettem részt. Eleinte sok szó esett a pénzről. Többek között az éppen esedékes európai uniós támogatással megpályázható programokban való részvétel feltételeiről, a munkanélkülieknek meghirdetett lehetőségekről. Ezek nyilvánvalóan sokak számára hasznos információk voltak. Engem azonban az ragadott meg igazán, hogy a civil szervezetek, a műhelyek, a társaságok, az egyesületek, az alapítványok képviselői kimondva kimondatlanul utaltak az emberi kapcsolatok fontosságára. Arra, hogy a hagyományőrzőkben, a falvak csinosításáért munkálkodókban, a képzőművészekben, a helytörténészekben, a Kazinczy társasági tagokban, a vitézi rendbeliekben, a keresztény orvosokban, az alkotmányossági kérdésekkel foglalkozókban, a kirándulásokat szervezőkben mindenekelőtt az a vágy munkál, hogy kapcsolatot építsenek ember és ember között.

Ennek jegyében Spanyolországból érkezett három fiatal is bemutatkozott itt. Szóvivőjük, a mindössze féléve nálunk élő fiatalember, már magyarul beszélt arról, hogy milyen karitatív munkát végeznek egy altruistákat gondozó miskolci intézetben. Európai uniós program révén jöttek hozzánk, amelynek keretében magyar fiatalok is lehetőséget kaphatnak egy éves hasonló külföldi munkavégzésre, tapasztalatszerzésre, más kultúrákkal való ismerkedésre. Útjukat, helyi beilleszkedésüket mindenütt lelkes csoportok segítik.

Mindez együtt felvillanyozó volt. Láthatóan sokan feltöltődtek attól, mennyi jó szándék, közösségért való tenni akarás nyilvánult meg az egyébként szürke szombati délutánon abban a térségben, amit a fővárosban székelők már-már leírtnak tekintenek. Ott azonban nyilvánvaló volt, hogy a lokálpatrióták maroknyi csapata még korántsem adta fel.

Annál inkább elgondolkodtató a polgármesterek többségének már-már tüntető távolmaradása. Hogy ez mivel magyarázható? Talán úgy gondolják, hogy eleget dolgoznak a hétköznapokon. Többen bizonyára más rendezvényeken vettek részt. Meglehet a választások közeledtével néhányan valamely párt gyűlésére utaztak, mert úgy ítélték meg, hogy saját egzisztenciájuk, nem utolsó sorban településük jövője érdekében ott hasznosabban forgolódhatnak. De mert a térségbeli rendezvényeken nem először volt hasonló élményben részem, kezd feltámadni a gyanúm, hogy a polgármesterek esetleg vetélytársat látnak az emberekhez közvetlenül forduló civil szervezetekben. Olyan erőt, amely korlátozhatja mozgásterüket, veszélyeztetheti döntési szabadságukat akár csak azzal, hogy egyeztetésre kényszeríti őket azokban a ügyekben, amiket eddig rutinból intéztek.

Ám a kényszer nagy úr, s talán még nagyobb lehet a jövőben. Vizsoly első embere, a már említett Bihi Miklós éppen azt fejtegette hozzászólásában, hogy a gazdasági helyzet romlása, az önkormányzatok mind súlyosabb pénzügyi nehézségei miatt a civil szerveződések szerepe nőni fog a települések életében. Adatokkal támasztotta alá, hogy országszerte egyre több önkormányzat kezdeményezi a belépést a már meglévő polgári szerveződésekbe.

Élni akkor is kell, ha föntről már a mainál is kevesebb pénz csordogál majd a Budapesttől távoli vidékek kasszájába. Éppen ezért akarják, vagy sem, a kistelepülések önkormányzatainak a jövőben minden eddiginél jobban kell támaszkodniuk a civilekre. A bennük rejlő energiák hasznosításával kell kombinálniuk a kijárás eddigi politikáját, vagyis a megyei szervezeteknél, a főhatóságoknál, az országgyűlési képviselőknél megszokott kilincselési technikákat.

Minél több polgármester, minél előbb érti ezt meg, annál nagyobb lesz az esély arra, hogy a kistelepülések ne csússzanak tovább lefelé a lejtőn, hanem legalább ott megkapaszkodjanak, ahol most vannak. Fonyban, szombaton huszonnégy polgármester arról győződhetett volna meg, hogy ebben jóval több segítő kézre támaszkodhatnak, mint ahányra valaha is gondoltak. Kár, hogy közülük alig élt valaki a személyes élményből táplálkozó feltöltődés lehetőségével.