Kaba a világhálón címmel ad hírt a helyi újság arról, hogy szeptembertől az interneten látható a Kaba Online Televízió, a város mozgóképes-csetelős portálja.

Sokszorosan örülök a hírnek. Egyrészt, mert Kaba a szülőhelyem. Másrészt, mert a stábfotón unokahúgomat is felfedezem. Harmadrészt, mert ugyanezen a fényképen az egyik telescholás diák, Fazekas Máté is ott áll. Ráadásul, a cikkből az derül ki, hogy sok tekintetben az ő vállalkozókészsége, technikai tudása, újra való fogékonysága mozgatja az ügyet. Ő adja az interjút is az újság szerkesztőjének.

Meg nem tudnám mondani, hogy hányszor dobogott hevesebben a szívem hasonló hír hallatán a Teleschola Televíziós Iskola működésének tizennyolc éve alatt. Hányszor aggódtam diákjainkért, volt tanítványainkért, amikor vállalkozásba, új feladat megoldásába fogtak? Hányszor gondoltam arra, hogy mennyi nehézséget kell majd leküzdeniük, hányféle támadást kell túlélniük, amíg sikerre viszik a tervüket?

Mindig igyekeztem magamban tartani a sopánkodást. Nem csak azért, mert azzal úgysem mentek volna sokra, hanem azért is, mert senki át nem vállalhatta helyettük a küzdelmet. Mielőtt szóra nyitottam volna a számat, arra gondoltam: a sorsuk a saját kezükben van. A kívülálló úgysem befolyásolhatja okoskodásával a vállalkozás kimenetelét, így aztán jobban teszi, ha csak akkor szólal meg, ha kérdezik.

Ebben az esetben mostanra ez is bekövetkezett.

A szerkesztőségből emailt kaptam azzal a kérdéssel, hogy miként kezeljék az egyik párt nyomulását, amely máris bejelentette: igényt tart arra, hogy helyet kapjon a nyilvánosságnak e kicsiny terében is. Öt pontba szedve próbáltam muníciót adni a mai értekezleten lezajlott vitához.

Persze nem a levélváltás ténye itt a lényeg, hanem az ok, ami miatt a fiatalok arra kényszerültek, hogy tanácsot kérjenek. A közállapotok riasztó látlelete a hozzám érkezett levél. A közállapotoké, amelyekkel a gyerekeink szembesülnek, amikor jó szándékkal, értelmesen akarnak cselekedni az egész közösség, nem mellesleg saját maguk érdekében.

Ehhez képest huszadrangú, hogy mi a szakmai véleményem mindarról, ami a Kaba Online Televízió http://www.kabaonlinetv.com/ portálján látható. Mert azért mondanám én nekik, hogy talán érdemes lenne egyszerűsíteni az én ízlésemhez képest olykor túldíszített arculaton. Üzenném azt is, hogy a fiatalosság nem azonos a nyegleséggel, meg a gügyögéssel, épp ezért ne infantilizálják se a nézőt, se az interjúalanyt. Akkor se nézzék csökkent értelmű kiskorúnak, ha a megszólaltatott történetesen tényleg kiskorú. Ajánlanám, hogy alapos felkészüléssel teremtsék meg a könnyedség légkörét. Felhívnám a figyelmüket arra, hogy a lazaságot előzetesen kimunkált, forgatókönyvben rögzített és begyakorolt ötletek megvalósításával érhetik el, nem pedig a kamera előtt támadt écáktól sodortatva, és végképp nem a kereskedelmi televíziókból átvett, a tartalom hiányát zaklatott kameramozgásokkal leplező megoldásokkal…

Mondanám, üzenném, ajánlanám mindezt, de közben arra gondolok, hogy vajon számítanak-e a szakmai meggondolások, amikor már a kezdet kezdetén a magyarországi közélet szeszélyes folyamának zátonyai között kell lavírozniuk?

Aztán arra a következtetésre jutok, hogy igenis számítanak a szakmai szempontok. Szinte nincs is más fegyver a kezünkben, nincs más fegyver kezetekben, csak az, amit a dramaturgiai, az operatőri, a vágáselméleti meg a sok másféle szakmai tudás hoz létre. Ha rés van a szakmaiság vértezetén, azt minden erőtökkel igyekezzetek eltorlaszolni! És kerüljétek el a sok rossz példa utánzásának csapdáját! S ami a legfontosabb, fel ne adjátok, Gyerekek!