A helyzet nem tragikus, de drámai – minősítette a pécsi színház műszaki állapotát az igazgató ma reggel, a Kossuth Rádióban. A színházvezető mondanivalója egyértelmű volt, minthogy helyesen használta a színpad világából vett kifejezéseket. A műsorvezető azonban azt találta mondani, hogy bár ő nem tudja, mi lenne a különbség a tragédia és a dráma között, mindenesetre tenni kell valamit…

Egy vélhetően egyetemi diplomás, kivételes szakmai poszton lévő embernek már a gimnáziumban kellett volna tudnia, hogy a dráma műnem, amelynek egyik műfaja a tragédia, a másik a vígjáték, a harmadik az úgynevezett középfajú dráma, mint például a polgári dráma. Szó sincs tehát arról, hogy a dráma és a tragédia szinonimák lennének, ahogyan azt a kevésbé művelt nagyközönség sok tagja gondolja.

Ám az országos közszolgálati rádió reggeli adásának műsorvezetőjét nem sorolhatjuk a nagyközönség tagjai közé. Az ő elszólása azért drámai, mert arra világít rá, hogy milyen gondok vannak az alapműveltséggel. Ha már egy országos rádió műsorvezetője sem tudja, hogy sok egyéb jellegzetesség mellett minden drámának velejárója a kisebb-nagyobb nehézség, a konfliktus, az ellentmondás, de nem minden drámának, csupán a tragédiának sajátja a főszereplő bukása, fizikai, vagy erkölcsi megsemmisülése, akkor hovatovább nem tudunk beszélni egymással, mert restek voltunk megtanulni a szókincs alapvető kifejezéseinek jelentését.

Bár a műsorvezető kimondva kimondatlanul megfeddte őt a szóhasználat miatt, valójában a színházvezető hasonlata egyértelműen jelezte a helyzetet: a pécsi intézmény műszaki állapota aggodalomra ad okot, de ez itt még nem a vég. Ugyanúgy, mint ahogyan a műsorvezető alapműveltségének drámai hiányossága sem jelenti magának a Kossuth adónak a tragédiáját, jóllehet el kellene kezdeni odafigyelni végre az elemi tárgyi tudás leértékelésének lépten-nyomon tapasztalható következményeire.