>>Gondoltam javaslok önnek egy témát, hátha esetleg érdekes lehet a bloghoz. A vasárnapi Frizbiben (ami ugye egy szórakoztató bulvár műsor) fogja Daróczi Dávid apja kvázi feljelenteni a fia gyilkosát. Ki nem mondja a műsorban (a forgatáson egyébként véletlenül kimondta), csak leírja egy papírra, amit Hajdú Péter juttat el az ügyvédhez<< – írja A. V. egy nekem szóló e-mailben. Aztán felteszi a kérdést: >>Komolyan ennyire összemosódik a bulvár, az oknyomozással és a politikai sajtóval (gondolva itt arra is, hogy múlt vasárnap is Hajdú Péter készítette a tv2 számára a miniszterelnök-jelölti interjút a választás győztes Orbán Viktorral)?<<

Mi válaszolhatnék, hiszen a kérdés valójában költői.

Amit Hajdú csinál, annak semmi köze az oknyomozó-tényfeltáró újságíráshoz, ami a közkeletű meghatározás szerint közéleti visszásságok, bűncselekmények újságírói eszközökkel történő ügyek felderítése.

De ugyan itt mit derít ki Hajdú a saját találékonyságára, a maga által feltárt információra támaszkodva?

Persze, hogy csak talk-show-t csinál. A csatorna közreműködésével visszaél egy megtört apa kétségbeesett lelki állapotával.

Ráadásul Hajdú semmit nem kockáztat, annál többet interjúalanya. Ha ugyanis Choli Daróczi József leírta valakinek a nevét, s ez nyilvánosságra kerül, aztán nem bizonyosodik be, hogy az illető gyilkos, akkor könnyen megtörténhet, hogy rágalmazásért be fogják perelni.

Kíváncsi leszek, hol lesz akkor az igazság bajnoka, a rettenthetetlen riporter?

De költői kérdés ez is. Mert szinte borítékolható, hogy akkor már egy másik holttest fölött fog dögkeselyűként keringeni, vagy pihentetőként celebesdit fog játszani.

Ami pedig a miniszterelnök-jelöltet illeti?

Az új hatalomhoz jó ideje azzal igazodik a televíziós közszolgálati és a kereskedelmi csatornák egy része, hogy nem enged a politikusok közelébe a közéleti témákban felkészült riportereket, hanem sportújságírókkal, bólogató Jánosokkal, esetenként kifejezetten buta alakokkal veszi körül őket. Ez azonban nem csak a szerkesztőségeket minősíti…