Évtizedekkel ezelőtt gyakran előfordult, hogy az akkori, még nem internetes naplómban – az internet még nem is létezett és a fénymásolót sem ismertük – a fontosnak tartott idézeteket, sőt gyakran egész cikkeket kézírással másoltam be. Most jóval könnyebb a dolgom, hiszen csak ide kell kopiznom Nehéz-Posonyi Márton ügyvéd írásából a mondatot:

„A jogállamiság nem más, mint a hatalom önkorlátozása.”

A szöveg folytatása: „Kérdés, lesz-e elég önkorlátozás a mandátumok kétharmadával rendelkező Fidesz–KDNP-ben ahhoz, hogy megőrizze a jogállam alappilléreit: a fékeket és egyensúlyokat.”

Aztán az érvelő rész után – amit az itt található link segítségével az érdeklődő az eredeti portálon ismerhet meg – az utolsó bekezdés:

„A hatalom új birtokosai tehát az önkorlátozással demonstrálhatják a jogállamiság iránti elkötelezettségüket. A választók pedig talán a fentiekből érzékelik, mennyire fontos, hogy a szavazat leadásakor a jogállam iránti elkötelezettség szempontját is tekintetbe vegyék. Legkésőbb akkor fogják ennek jelentőségét érzékelni, amikor esetleg kegyvesztettek lesznek, s immár az új szabályok szerint próbálhatnak érvényt szerezni jogaiknak.”

Nekem ehhez nincs sok hozzá fűzni valóm, ha csak az nem, hogy egyre riadtabban figyelem azokat a különféle televíziókban és rádiókban hallható, újságokban olvasható megnyilatkozásokat, amelyek lényege: én nem értek ehhez, mi nem értünk ehhez, de ha a vezetőnk azt mondja, hogy így helyes, akkor azt feltétel nélkül támogatom, támogatjuk.

Ilyenkor mintha borsózni kezdene a hátam…