Tanár úr az órán megjegyezte, hogy a tömegkommunikáció társadalmi funkcióit egy skálára helyezve a két szélsőérték: a tájékoztatás, illetve a szórakoztatás. Ez egy hasznos gondolat, de lehetne-e nevet adni ennek a skálának? – kérdezte tőlem az egyik egyetemi hallgatóm és még hozzátette: – Miért jobb, ha úgy tetszik előrébbvaló a média tájékoztatási funkciója, mint a szórakoztatási?

Egy dolgozat témáin töprengve fordult hozzám, s én ezt válaszoltam neki, hogy a skála neve (már amennyiben ez skála) a média funkciói: tájékoztatás, kormányzás-közigazgatás, érték- és normahordozás, a hatalom kontrollálása és a szórakoztatás. Ezek a funkciók különféle médiumok esetén különböző arányban érvényesülnek, vagy nem érvényesülnek. A média intézményrendszerében dolgozóknak az egyik dolguk, hogy létrehozzák a médiatípusnak, illetve az adott közegben működő konkrét médiumnak megfelelő arányt – a tulajdonos, az információtermelő csoportok és a közönség igényeihez való kényszerű alkalmazkodást is figyelembe véve.

Én az ön helyében sem az egyik, sem a másik változat mellett nem tenném le a voksomat, hanem azt mondanám, hogy a fent jelzett elvárásoktól, kényszerektől, a média intézményrendszerének önmozgásától függ, hogy milyen funkciókat, milyen mértékben lát el a konkrét médium. A Press & pr című könyvem megfelelő fejezete alapján kifejtheti, hogy mi jellemzi, a minőségi és a populáris média sajátosságait. De nem állítanám szembe egymással a kettőt, hanem azt mondanám, hogy mindegyiknek megvan a szerepe a maga helyén.

De figyelem! Okozhat gondot, ha az egyik típus hatása szinte kizárólagossá válik.

Ha egy társadalom médiarendszerében szinte csak a tájékoztató, a kormányzási-közigazgatási, érték- és normahordozó funkcióra helyezik a hangsúlyt, akkor nagy a veszélye, hogy a médiatartalmak az emberek többsége számára nehezen feldolgozhatóvá, unalmassá, ezért elidegenítővé, érdektelenné, szélsőséges esetben a médiarendszer a hatalom gyakorlói kezében a manipuláció eszközévé válnak, amint ez a hatalomgyakorlás szempontjából monolit társadalmakban annyira szembetűnő.

Viszont a szórakoztató tartalmak túlsúlya a médiában (mint a mai Magyarországon) azt a veszélyt rejti magában, hogy a média nem segíti a társadalom egészséges működéséhez, a magas- és a minőségi kultúra fenntartásához, fejlődéséhez stb. szükséges információk áramlását, terjesztését a véleményformáló közegben és a szélesebb rétegekben. A fejlett nyugati társadalmak ennek érdekében fordítanak figyelmet a közszolgálati rádiók és televíziók működtetésére. Maga az EU is ilyen irányelveket kér számon a tagországoktól.

(Holnap a következő kérdésre válaszolok: Tanár úr szerint az újságírónak elkötelezetten, semlegesen, átéléssel, esetleg objektíven kell-e tudósítania egy eseményről? Mindig érvényesek-e a BBC Etikai Kódexének alapelvei?)