– Közülünk néhányan még mindig abban a hitben ringatják magukat, hogy a pártok által uralt mezőn sikerrel harcolhatnak. Húsz év nem volt elég annak megértéséhez, hogy nem vitézi dicsőség nem jut nekik ezen a terepen, de még számolni sem számolnak velük komolyan, mert a pártsáncok mögül kakaskodásnak látszik a fellépésük – mondja az egyik énem.
– Azt állítod, hogy lehetetlen, s főleg értelmetlen lenne a társadalmi cselekvés? – kérdezi tőle a másik felem.
– Hogy állíthatnék ilyet! – tiltakozik az előbbi önmagam. – De tisztán kell látni néhány dolgot! A pártok csak mondják, hogy a társadalom, az ország érdekét képviselik.
– Miért, nem ezt teszik?
– Ez vagy balga hiedelem, vagy üres szépelgés. Rosszabb esetben cinikus politikai propaganda. Miként képviselhetne bárki valamit, ami nem létezik?
– Csak nem azt állítod, hogy nincs olyan, hogy a társadalom, az ország, a nemzet egészének érdeke? – csodálkozik a költői kérdésnek szánt feleletre a második én.
– Ahány egyén, ahány család, ahány csoport, ahány réteg, ahány osztály – annyiféle érdek – magyarázza az első.
– De hát a pártok… – veti közbe a másik.
– …a pártok nem tesznek – ritka pillanatoktól eltekintve –, talán nem is tehetnek mást, csupán a mögöttük és az élükön álló személyeknek azt a törekvését fejezik ki, hogy ők határozhassák meg kinek, mi és hogyan jut a társadalom összessége által felhalmozott javakból. Az erre való szüntelen törekvésükben nem érdemes számítani az önkorlátozásra. Még kevésbé arra, hogy hallgatni fognak a hozzájuk intézett, mégoly logikus okfejtésekre. A pártok sem szócsépléssel, hanem tettekkel, több-kevesebb ember együttes megmozdításával állíthatnak korlátokat egymás elé…
– Akkor más nem is szólhat bele a pártok dolgába? – kérdezi most már megadóan a másik énem.
– Dehogynem. A pártok köré a civil szervezetek állíthatnának kordont – mondja az első én.
– Már ha vannak civilek – kárörvend a másik.
– Hát ez az! – bólogat jelentőségteljesen az első felem. – Ez az, amire rá szerettem volna irányítani a figyelmet. Ha valakit a politikai hatalomgyakorlás egésze foglalkoztat, ezt megteheti a pártküzdelmekben való részvétellel. De akkor lépjen be valamelyik politikai pártba, és tessék! De ha csupán egy szűkebb területen tartja fontosnak a cselekvést, akkor a konkrét ügy képviseletére másokkal – más ügyekről esetleg tőle eltérően gondolkodókkal – szövetkezve hozzon létre civil szervezetet, s első lépésben annak megerősítéséért dolgozzék!
– De így nem lehet gyors és látványos befolyásra szert tenni – tetteti magát ostobának a második énem?
– Miért? Amikor a pártpolitikai küzdőtérre kívülről, s főleg számottevő társadalmi háttér nélkül kiabálnak be egyesek, azzal talán sokra mennek? – replikázik neki az első.
– Jó, jó, megadom magam – mondja a második. – De hogyan kerülhetnének helyükre a dolgok?
– Szerintem mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mi is a civilség lényege egy sokak érdekeit sértő helyzettel összefüggésben. Minél később kerül sor erre, s minél később kezdünk hozzá az ennek megfelelő program kialakításához és végrehajtásához, az erre létrejött civil szervezet annál később tesz szert azokra a karakterjegyekre, annál később alakíthatja ki módszereit, szabály- és ügyintézési rendszerét, amelyek révén egyre szélesebb társadalmi bázis épülhetne mögé. Pedig minderre együtt van szükség ahhoz, hogy egyszer talán még a pártok is rákényszerüljenek arra, hogy komolyan foglalkozzanak a szervezet mögött álló polgárok által sérelmezett helyzetre ajánlott javaslatokkal.
– Ha jól gondolom, ez csak látszólag tértől és időtől független töprengés – szólal meg kis idő elteltével a másik én.
– Jól gondolod – válaszol neki az első. – Sokat morfondírozom azon, hogy a jelenlegi parlamenti képviseleti arányok mellett vajon az ellenzéki pártoknak nem a dialógusunk első részében mondottak figyelembe vételével kellene-e építkezniük a nyilvánvaló szélmalomharc helyett, vagy legalábbis mellett. De ez legyen az ő gondjuk! Ami közvetlen érintettségem okán igazán foglalkoztat: vajon nem a civilségről, a szervezésről itt kifejtettek alapján kellene-e átgondolni a magát civil szervezetként meghatározó Nemzeti Média Kerekasztalban való cselekvést is?
|