A Nemzeti Média Kerekasztal ügyvivőjeként a 2010. június 24-ei vitaülésén én kaptam azt a feladatot, hogy ismertessem a csaknem másfél éves vitákat tükröző hat állásfoglalásban kialakult médiaképet. A szövegben óhatatlan és felvállalt áthallások vannak a médiaszabályozás mostani módja körül kialakult helyzetre. A beszéd szó szerinti szövege zárójelben a dokumentum számával, illetve az előfordulás helyének megjelölésével.

Tisztelt Vitaülés!

Csaknem másfél éve különböző felfogású személyek és szervezetek egyeztetnek a médiaszabályozás elveiről a Nemzeti Média Kerekasztal fórumán. Az egyeztetések eddigi eredményét foglalja össze az egy év tevékenységét az első oldalon bemutató és az állásfoglalásokat tartalmazó 12 oldalas gyűjtemény. Ez interneten is hozzáférhető, s néhány tucat sokszorosított példányát itt is kiosztottuk.

A hat állásfoglalás közül az első hármat ez a fórum hagyott jóvá. Az első a magyarországi médiaszabályozás követelményeivel, a második a médiapiaccal, a harmadik a közszolgálati médiumok működési feltételeivel foglalkozik.

További két állásfoglalásról már ebben a körben is vitatkoztunk, de ezek szövegezésében még csak az ügyvivői testület jutott konszenzusra azzal a megjegyzéssel, hogy mielőbb e fórum elé kell terjeszteni őket. A 4. számú dokumentum egy megújított nemzeti közszolgálati médiarendszer modelljével, az 5. számú a közszolgálati médiumok és a társadalom viszonyának átalakításával foglalkozik.

A 6-os szám alatt csatoltuk a gyűjteményhez a Nemzeti Média Kerekasztal Mozgókép Szakmai Csoportjának állásfoglalását a média- és mozgóképtörvény összehangolásáról.

Ez tehát a tartalomjegyzék, ami önmagában is jelzi, hogy a Nemzeti Média Kerekasztal tagjai fontosnak tartják, hogy megkülönböztetett figyelemben részesüljenek a közszolgálati médiumok, s hogy a médiarendszer egészének működését a társadalomra gyakorolt hatásokkal, a más alrendszerekkel való összehangolás igényével, széles kitekintéssel kell vizsgálni, a szabályozást sokrétű egyeztetéssel kell elvégezni.

Lássuk, milyen médiakép rajzolódik ki a dokumentumokból!

A dokumentumokat tanulmányozva egyelőre négy nagy témakör szerint csoportosítva kísérlem meg a választ:

I.) Először ezt nézem meg, hogy mit mondanak ezek a dokumentumok a lehetséges stratégiai célokról.

II.) Ezt követően azt mutatom be, hogyan látja ez a fórum a nyilvánosság szerepét a médiaszabályozási folyamatban

III.) A harmadik témakör a politika, a tőke, a média és a közönség viszonya

IV.) A közszolgálati médiumok kiemelt szerepe

I.) Állásfoglalásainkból két stratégiai cél olvasható ki

– Az első, hogy a jogszabályalkotókban tudatosítani kell: a médiaszabályozás során mindenekelőtt a demokrácia médiabeli feltételeinek erősítésére kell figyelemmel lenniük. (1/9),

– A második: a közszolgálati médiumoknak a teljes magyar kultúra fenntartását és fejlődését kell szolgálniuk nem utolsó sorban az ország gazdasági versenyképességének javítása érdekében. (1/8)

II.) A nyilvános vita szerepe a médiaszabályozásban

A vitákban visszatérő az a követelés, hogy a médiarendszer működésének szabályozásakor nem hagyhatók figyelmen kívül a társadalom többségének érdekei. Jóval a mostani helyzet előtt megfogalmazódott, hogy el kell utasítani a pillanatnyi hatalmi érdekek kizárólagos érvényesítését célzó törekvéseket. Már 2009 októberében arra szólítottunk fel, hogy a politikai erők ennek jegyében jussanak konszenzusra. (1/5). Mert – amint a 2009 decemberében közzétett 3. állásfoglalásból is kiderül – kifogásoljuk, ha a törvényelőkészítő munkában csak a pártmegbízottak, a kormányhivatalnokok és az általuk szerződtetett szakértők szűk köre vesz részt. (3/4) Azt indítványoztuk az akkori, és azt indítványozzuk a mostani kormánynak, hogy az Európai Unió döntés-előkészítő gyakorlatát követve több fordulóban és nyilvános társadalmi konzultációval, a normaszöveg előzetes megvitatásával, a szakmai, a társadalmi, az érdekképviseleti szervezetek, a megfelelő tudományágak képviselőinek bevonásával, kodifikációs bizottság működtetésével alapozza meg a jogszabályalkotást. Emellett fontosnak tartjuk, hogy minden jelentős politikai erő, egyház, szakmai érdekképviselet, nemzeti és etnikai kisebbség és a határon túli magyar szervezetek véleménye elkülönítve is megjelenjék a vitaanyagokban. (3/6)

III.) A politika, a tőke, a média és a közönség viszonya

Szerintünk a médiaszabályozás során figyelembe kell venni azt a másfél évtizedes tapasztalatot, hogy a társadalom jövője szempontjából fontos értékek megőrzése, továbbadása, fejlesztése csupán magántőkére épülve, csupán piaci eszközökkel nem érhető el.(1/8) Ugyanakkor elemezésre vár, hogy milyen következményei vannak a helyben hozzáférhető médiumok alig vagy egyáltalán nem leplezett politikai kisajátításának.

Miközben robbanásszerűen bővült és bővül a csatornák száma, a közönség nagy tömegei valójában egyoldalú hatásoknak vannak kitéve. Hiába a plurális médiarendszer, ha a lakosság meghatározó részét elsősorban a kommersz, illetve a politikailag egyoldalú közéleti médiatartalmak érik, érhetik el. Ezt aztán felerősítik az oktatás hiányosságai, a funkcionális analfabetizmus terjedése, a családon belüli generációs szakadékok mélyülése, a munkanélküliség miatti megélhetési gondok.

Amint arra a 2. állásfoglalásban is rámutattunk: a médiagazdaság jelentős szereplői érdekeltek ezeknek az összefüggéseknek az elkendőzésében. Erre vezethető vissza, hogy ma nem lehet valós képet kialakítani a média tényleges hatásairól (2/1 bek) A piaci mérések adatai nem elég hitelesek és pontosak. A közszolgálati tartalmak kizárólag piaci megközelítésű minősítése téves és káros. (5/2) Ezért tartjuk szükségesnek a mérési eljárások fejlesztését, a közszolgálati tartalmi minőségi nézettségi és hallgatottsági mutató fogalmának bevezetését, módszertanának kidolgozását. (4/3, 5/3)

IV.) A közszolgálati médiumok kiemelt szerepe

A piaci folyamatok, valamint az új technikák és technológiák miatt bekövetkező spontán hatásokra kialakuló médiaformák mellett elsősorban a pártoktól független tartalmú és normatív módon finanszírozott közszolgálati médiarendszertől várható a stratégiai célok elérése. (1/7) (5/1) Ezért fogalmazódik meg hangsúlyosan a 2010. májusi állásfoglalásban a többszintű közszolgálati médiarendszer kialakításának igénye. (4/1) A javaslat szerint a közmédiumok hálózata az országos közszolgálati rádiózás és televíziózás elkülönült, szakmailag önálló műhelyekre épülő stabil szervezetrendszerére alapulna. A finanszírozást az államnak, a kereskedelmi médiumoknak és a fogyasztónak együttesen, törvényben szabályozott módon kell megoldani. (4/1)

A Nemzeti Média Kerekasztal Mozgókép Szakmai Csoportjának 2010. márciusi állásfoglalása is nyomatékosítja a közszolgálati tartalmak minőségének, mennyiségének, belső arányainak szabályozását, illetve a tartalmakhoz a digitális eszközök segítségével való jogszerű hozzáférést. Többek között szükségesnek tartja a magyar és az európai tartalmak pozitív diszkriminációját, a közszolgálati tartalmakra fordítható pénzek elkülönítését a szervezetek, az apparátusok fenntartására szolgáló összegektől, a szakmai szervezeteknek a döntésekbe való folyamatos bevonását. Azt javasolják, hogy a közszolgálati médiumok legyenek reklámmentesek, viszont a kereskedelmi médiumokat, a híradók kivételével, ne kényszerítsék közszolgálati műsorokra. Ellentételezéseként a reklámbevételek meghatározott részét közszolgálati alapba kelljen befizetniük. Mindemellett a szakmai csoport azt javasolja, hogy a média- és a mozgóképtörvény összehangolásával az európai gyakorlatnak megfelelően kell kötelezni a televíziós csatornákat a filmek létrehozásában és sugárzásában való közreműködésre.

* * *

Összegezésként: a Nemzeti Média Kerekasztal megalakulása óta nyilvánosan és folyamatosan felhívja a törvényhozók figyelmét arra, hogy ha a médiaszabályozásban nem érvényesítik a fent kiemelt két stratégiai célt, azzal társadalom demokratikus működését veszélyeztetik, és az ország gazdasági versenyképességét rontják. A két stratégiai célhoz kapcsolódó két hívó szó: demokrácia és közmédia. Olyan független közmédia, amely a nem a pártok, nem a médiavállalkozók, hanem a nemzeti érdekek szolgálatában áll.

(Tudósítás az eseményről)